Szereplők
- Arvion, a tiszt: Pyarroni, a Vastenyerek rend paplovagja
- Bardar, a menekült: A Theemeth hadoszlop egykori rinnája, gorviki önkéntes
Kínkeringő
Dűnék születnek és sodródnak tova. A homok mindent befed. Ibara.
…
– Ha itt is halunk meg, Dreina kegyeibe fogad minket – fejeztem be a lelkesítő beszédet. Tudtam, nehéz órák jönnek. Harcba vonulunk az amundok ellen, mert itt, Bar Horab mellett felbukkant egy templompiramisuk. Trabbal kiváló stratéga, megfordíthatjuk a háború állását, ha most sikert érünk el. Csak egy momentum zavarja a vezérkart, a krániak felbukkanása rejtély számunkra.
…
– Rohamra – kiáltottam. A taktikánk alapja az volt, hogy az első sor megtöri az amund hadoszlop ellenállását, a második pedig végleg felmorzsolja őket. Mi vagyunk a kard hegye, ami Amhe-Ramun torkának szegeződik.
Még pár pillanat, és elkezdődik.
– Lándzsát szegezz!
Megállíthatatlanul robogtunk át az amund frontvonalon. Mögöttünk aratott halál.
– Arvion, nézd, szobordémonok! Ekkor két kheb-thueeth robbant ki a homokból, ami miatt a támadó ékünk jobb szárnya megtorpant. Tovább kell haladnunk, vagy a második támadó hullám bajba kerül. El kell még foglalnunk őket egy ideig.
– Ráfordulunk – adtam ki az utasítást. A többiek is tudták, ez végzetes lehet, de legalább egy bestiát ki kell iktatnunk, hogy a második sorfal bevégezhesse a feladatát.
…
Maroknyian maradtunk csak a zászlóaljból. Hátasok nélkül, kicsorbult fegyverekkel és sebesülten állunk ellen a nyomásnak. Ha itt maradunk, a második hullám minket is el fog taposni, nem csak az amundokat. – Tovább, arra – mutatok a lehetséges kiút felé. Kínkeserves minden lépés, amit megteszünk.
…
Jönnek a többiek – sóhajtok fel.
…
…
– Ha itt is halunk meg, Dreina kegyeibe fogad minket – fejeztem be a lelkesítő beszédet.
…
…
Maroknyian maradtunk csak a zászlóaljból. Hátasok nélkül, kicsorbult fegyverekkel és sebesülten állunk ellen a nyomásnak.
…
…
– Ha itt is halunk meg,—-
MI TÖRTÉNIK VELEM?
—
Purgálás
– Magához tért – hallok egy távoli hangot. Nekem szól? Az arcom jobb fele, mintha más lenne. Ez forróság. Hallok valami hangot is, pattogás. Tűz mellett vagyok? A számban savanyú íz. Epe. Hányás szaga.
– Légy üdvözölve az élők között – ez nekem szólhat. Kinyitom a szemem. Egy dzsad. Vajon hogyan kerültem ide?
– Hol vagyok? – a torkom reszelős, alig ismerek a saját hangomra.
– Még a sivatagban, de remélem, már nem sokáig. Örülök, hogy magadhoz tértél, így mostantól nem nekünk kell cipelnünk – mondta mosolyogva.
– Ki vagy? Hogy kerülök ide?
– Bardarnak hívnak. Egy elhagyatott oázisban leltünk rátok, innen négy napi járóföldre, nem messze Bar Horabtól.
– Igen, a csata. Onnan jövök. Hogyan… hisz az évekkel ezelőtt volt – döbbenek meg. Emlékszem a visszavonulásra. Aztán már Equasselt ostromolták az amundok. Utána újra megjelentek a krániak. Ez mind megtörtént, igaz? – nézek rá kérdőn.
Bardar végül felvilágosít a történtekről. Hetekkel ezelőtt egy küldetésre indult egy csapunk, de eltűntünk a sivatagban. Elmesélte, hogyan kutattak és megmentettek minket.
– Tehát a csapat nagyobbik része útra kelt, hogy felkutassa a szentségtelen burjánzás központját, te pedig egy néhány kísérővel elindultál vissza velem.
– Így van, most pedig gyorsabban haladhatunk Hatváros felé.
– Ez így nem jó. A társaimnak nagyobb szükség lenne ránk. Menjünk vissza hozzájuk! – mondtam határozottan. – Már jól vagyok!
Meg kell győznöm őt.
Záró sirám
– Hogy lehet egy ember ilyen ostoba, megmenekül a halál szájából, és mégis vissza akar menni oda. Azt sem tudjuk, most merre vannak, csak bolyonganánk újra a sivatagban. Ha esetleg meg is találjuk őket, talán csak hátráltatnánk az ügyet. Megbontotta az elméjét az a hely, ahol csapdába esett, talán nem is önmaga, valami förtelem megfertőzte. Nem megyek vissza a veszélybe úgy, hogy egy hozzáértő meg nem vizsgálta. Ez őrület, hogy kívánhat bárki tőlem ilyesmit.
Bardar talán hosszú idő után kifogyott a szavakból, vagy a szuszból. Percekig meredten bámulta az éjszakai égboltot. Ekkor egy reszelős hang szólalt meg a tábortűz mellől.
– Tehát, mikor indulunk vissza a többiekhez?
Vége?
Arviont és Bardart tehát a sors egymás mellé sodorta. Hogy ebből mi sül ki?
Most pedig térjünk is át kártyás térfélre.
A lapok
Először jöjjön egy akciólap.
1 MP Lovasroham
HARCOS, paplovag
ID: Pillanat AT: Támadás F: Harc S: 2
Közelharci támadás
Leidézője nem fordul el, ha rendelkezik Hadrend vagy Lovaglás képzettséggel.
A lovasroham egy kellemes kis lap. A Kényszerű szövetség nevű kezdőpakliban három darab is lesz belőle, tehát nagy eséllyel kézbe kerül belőle egy-egy. Egyért sebez kettőt, elfogadható ár/érték arány. Mechanikában nagyon hasonlít hozzá a Haláltánc heve. Itt is tempót nyerhetünk. Ha MP előnyben vagyunk, egész szép darálást végezhetünk az ellenfél kalandozói között akár egy lovaggal is.
Most pedig nézzük meg közelebbről Arviont.
6 MP A Hatalom úrnőjének választottja
Pyarroni, a Vastenyerek rend tisztje, Dreina-hívő
PAP/Paplovag
Tehát a Trabbal-féle társaság bővült egy új taggal.
4.szintű Rend jellem Szférák: Élet, Halál
Hadrend, Politika, Stratégia
F:10 A:7 M:7
4 szintet kapunk 6 MP-ért. A fizikumára sem lehet panaszunk.
[] Játékosa pyarroni kalandozó lapjainak MP-igénye 1-gyel csökken.
[] Ha játékosának egy Vastenyerek rendhez tartozó kalandozója sorelhagyó manőverbe kezd, akkor az véglegesen kap +1 alapszintet és játékosa húzhat 1 lapot.
Megint csak a képességek teszik izgalmassá ezt a lapot. A kiválasztott olcsósít, szintet ad, és még lapot is húzhatunk vele. Ez pedig minden amire szükségünk van. Tehát erőforrásokban nem lesz hiányunk. Emlékszünk ugye a zászlóra és a jogarra? Nem annyira erős és olcsó, mint azok voltak, de talán nem is akarunk újra olyan lapokat.
Lehet, hogy Trabbal mostantól csapatban fog csapatni?