Bőven lehet fordítani mindkét esetben, de hogyan játsszuk meg a lehető legjobban bármelyik oldalt?
A vesztes oldala
Kezdjük előbb a kilátásban lévő vereséggel, ahol az utolsó körnél abban reménykedünk, hogy mégsem az lesz. Az első és legfontosabb, amit nagyon-nagyon sokat elkövetnek: NE ADJUK FEL!
Hogy miért? Még ha nem is látunk olyan opciót, amivel még egy kört nyerhetünk, ne felejtsük el, hogy az mindig ott van, hogy az ellenfél fog köv. kört kérni! Ennek oka lehet az, hogy rosszul méri fel az esélyeket, vagy egyszerűen nem bízik magában eléggé, és a következő körtől jobb reményeket vár. Mindenképp mi fogunk jobban járni a következő körben, hiszen a teljes bukástól menekültünk meg, amit már annyira közel éreztünk. Ha csak egy hajszálnyival több esélyünk is lehet, azt is meg kell próbálni. Ugyan mit veszíthetünk?
Ha ezen túltettük magunkat, azt hiszem már túl is vagyunk a leggyakoribb hibán. Igen, élünk, élni is akarunk! Sírás helyett mérjük fel a terepet! A legjobb stratégia, ha az ellenfél előtt járunk egy lépéssel. Próbáljuk a helyébe képzelni magunkat. Mi lenne a legrosszabb a számára? Ne érdekeljen mi van nálad valójában, most csak képzeld el, mi lehetne! Ezek után nézzük meg mi miből élünk: optimális esetben pont azok a lapok vannak nálunk amit az előbb elképzeltünk. Persze, mint a fehér holló, de előfordulhat, nem?
Következzen a reális helyzetelemzés, vagyis felmérni, hogy a Kezünkben lévő felhasználható lapok segítségével hogyan tudjuk bebástyázni magunkat.
Ezután jön csak a neheze: muszáj lesz értékelnünk és döntést hoznunk!
Értékelési szempontok:
1. Mennyire erős az ellenfelünk, mi lehet a követező lépése? (Bizony, ismerd jobban az ellenfeled, mint amennyire ő ismer téged, különben hátrányból indulsz!)
2. Mennyire tartjuk hatásosnak a Kezünkben lévő lapokat?
3. Mekkora lenne az esélye az elképzelt ideális Kéznek?
4. Mekkora eséllyel vernénk vissza az ellent az ideális lapokkal?
5. Mennyire tudnánk elhitetni az ideális lapok meglétét?
Hogyan dönthetünk?
Ha úgy gyanítjuk, túl gyenge ellenfelük megadni a kegyelemdöfést, akkor nyugodtan játsszunk is rá. Legyünk magabiztosak a végsőkig! Ismét csak kicsi az esély, de bejöhet, főleg, ha az ideális Kéz komoly veszélyt jelentene ellenfelünknek. (Illetve abban az elkeserítő helyzetben, ha sem a valós, sem az ideális Kezünk nem hozhat igazán változást a meccs kimenetelén, úgy lényegében csak ebben bízhatunk)
Tegyük fel, hogy ez sem sikerült, így még mindig szomorúan várjuk a halált. Szemezzünk az esélyeinkkel. Két utat járhatunk: vagy bízunk a Kézben lévő lehetőségekben (vagy ha az ideális Kéz sem hozna amúgy sokkal nagyobb sikert) és megpróbáljuk izomból megoldani a dolgokat, vagy cselhez folyamodunk.
Az első út szerintem egyértelmű: védünk azzal, ami a kezünkben van. A csel hoz igazán komoly elhatározást. Mi is a csel? Mikor érdemes megjátszani?
A csel egyszerű: ellenfelünk nem tudja, mi van pontosan a Kezünkben! Ez a trükk csak akkor működhet, ha kellő félelmet tud kelteni a másikban annak a bizonyos ideális Kéznek az esélye, és el is tudjuk hitetni, hogy neki bizony rossz lesz. Ilyenkor sose pörgessük túl magunkat! Adjuk meg az esélyt a következő körnek, hiszen valahogy csak szeretnénk fordítani, de tartsunk bőven Kézben. Az ellenfelet bizonytalanságban kell hagyni, ehhez minél több sötét foltot hagyunk, annál jobb (a Kezünket pedig nem fogja látni).
(Szemléletesen: Napszállta. De hogy legyen kicsit ötletesebb: mondjuk az ellenfélnél 0 mp, de sok-sok kalandozó. Az az egy lap pedig legyen mondjuk az El dzsiah. Remélem nem kell magyarázni!)
Ha két lap lenne rossz a másiknak, és pont nálunk van az a része, amit manőverbe kezdés előtt kell kijátszani (a másik viszont nincs), ne habozzunk kijátszani a meglévőt, még ha egymaga nem is tud ártani az ellenfélnek! Hitessük el vele, hogy az a bizonyos másik lap is nálunk van. Blöfföjünk és az utolsó pillanatig tartsunk ki a blöffünk mellett.
(Szemléletesen: ellenfélnél jóval több szintnyi kalandozó, de láthatóan nem tud ütni. Nekünk le kellene hozni egy kalandozót, és utána harcban ütni. Ha lehozzuk a kalandozót – de nincs ütésünk – már eléggé el fogjuk bizonytalanítani az ellent.)
Fontos, hogy bármelyik utat is láttuk jobbnak (meglévő lapok kijátszása vagy blöffölés), út közben már felesleges változtatni. Ragaszkodjunk a terveinkhez!
A másik oldalon
Ott ugye mindig jobb, ezt leszögezhetjük. Ezzel a véggel kevésbé szeretnék terjengősen foglalkozni, nagyjából lefordítható az előzőből. Pár dolog, amit mégis fontosnak érzek:
1. Ne legyünk gyávábbak a győzelem szagától, de ne kapjunk vérszemet se! Fokozatosság!
2. Mérlegeljük mi történne legorsszabb esetben? Elveszítenénk-e előnyünket? Ha a legrosszabb esetben sem járunk túl rosszul, akkor minenképp lépni kell, és akkor is ha a helyzet fordulhat következő körre. Lépjünk oda, és próbáljuk lezárni a partit. Ha nem látunk az ellenfélnél esélyt a helyzet javítására, és még aggódunk kicsit, úgy legyünk inkább türelmesek, az idő nekünk dolgozik.
3. Ha eldöntöttük, hogy megyünk, ne sajnáljunk semmilyen erőforrást. Az lebegjen a szemünk előtt, hogy nem lesz következő kör! Ha a forduló végére nem marad kalandozónk, nem marad MP, de az ellenfél utolsó toronyszintje is leesik, akkor is nyertünk! Ebben a játékban nem kell a győzelem után megetetni alattvalóinkat, így nyugodtan felélhetünk mindent, és érdemes is!
(Szemléletesen: ha rohamozunk, és úgy döntöttünk most pedig nyerünk, akkor ne nagyon öljünk MP-t egy Sápadt angyal átkába, vagy egy sérülten hazatérő kalandozó meggyógyításába. Ismerjük fel az ilyen felesleges lépéseket, és csak arra áldozzunk, ami a győzelmet hozza!)
Úgy gondolom ezeket figyelembe véve könnyebb lesz jó döntést hozni abban a bizonyos utolsó körben, de ahogy előzőleg is írtam, itt is mindig a helyzet fogja hozni a legoptimálisabb választást.
Ha történt már veletek olyan utolsó kör, amiről kiderült, hogy mégse volt az, vagy épp sikerült úgy összehozni, hogy a végére tényleg szinte mindent beáldoztál kérlek osszátok meg velünk hozzászólásban!
Várlak Titeket jövő héten is ugyanitt, ezúttal az ellenlapokat fogom célpontba állítani!
Tőkési Gergely (LordTyuk)