Óelf álmai

Egyensúlyba került a világ, a yrch szörnymágus sorsa beteljesedett. Itt a kiérdemelt pihenés ideje. Aludnom kellene, ezt olvasom ki a kísérőim aggódó tekintetéből. Kényelmes fekhelyem könnyű álomra csábít, de a csillagokról nem tudom levenni szemem. Vajon kiolvasható belőle fajunk jövője? Milyen sorsot hoz, ha elburjánzik erdeink mellett a percéletűek léha, hamari élete? Mind gyors győzelmeket hajtanak, tudom, de kiélvezhetik-e ennek a gyümölcseit, ha kapva kapnak a következő kihívás után? Rehynn vagyok, álmaim majd utat mutatnak.

Holdfényember (-)

Kőfalak között hamis fények, hamis történeteket mesélnek. Átlátok az álarcodon, gaz imposztor. Nyílvesszőim csatlósaidat az örök álom földjére küldik. Egy kacajt is hallok Chranta földjei felől. “Mi húsba csap, kétszer csap oda.” Szemem pedig nem téveszt célt. Most hova tűntél? Felbukkansz ott, hol nincs helyed, az idő tengere elmossa nyomod, hiába próbálod igába hajtani azt. Látom mosolyod. Diadalod meddig őrizheted, ha csak pillanat hosszúságú az életed?

Lesath (+)

Burjánzó gonoszság földje lakhelyed, démonok lakmározták testedet. Magad is csak egy átkos körvonal maradtál, kezed a semmit markolja. Visszatérsz olykor, de egy szellő is visszaküld otthonodba, az árnyékok közé. Megoldatlan céljaid, küldetéseid hajtanak vissza az élők közé? Nyílvesszőim pedig újra és újra szétszaggatnak. Vel’Lar nemes elfjei itt mellettem állnak. Nem kell sokat tennem, mert az idő homokja eltörli jövődet.

Rancidias Ramraqor (+)

Harcosok délről, mit kerestek erdeinkben? Halált nyertek csak, tornyainkból nyilak áradata fogad minden merész páncélost, hiába próbáljátok ledönteni lakhelyünket. Hasztalan egyedül jönni, hasztalan gyülekezni, ezért kiáll a fővezér a mezőre. Vesztébe rohan, sebei csak gyűlnek, nincs menekvése. Belátja, nincs esélye. Itt hősként emlegetnék helytállását, de istene nem tűri a bukást.

Megmosom arcom a tó vizében. Tükörképem mellettem áll büszkén, majd letérdel, most már fájdalmak kínozzák. Mely isten harcosai robognak aranyszín lobogók alatt? Arcuk vonásai oly hasonlatosak, mintha egy anya méhéből születtek volna mind. Én győzedelmeskedtem most, miközben mellettem jómagam el is buktam. Melyik az igaz kép?

Oquicorr (-)

Korszakok óta nem hallott hang csapja meg fülem. Szárnysuhogás, velőtrázó ordítás, tűzvihar. Szövetségünk felbomlott, jól tudom, de miért támadsz erdeinkre? A sárkányok jó barátok, harcostársak, most mégis üres kezem. Hogy védjem meg így azokat, kik bíznak bennem? Felperzselt föld lett most otthonunk, költözünk.

Eatian (+)

Őseid elpusztult erdeit siratod szintúgy, mint én most. Vezér vagy, látom, mért hívsz ki mégis ily’ vakmerőn? Elkopott igazságok őrült tettekre sarkallnak. Bátor vagy, hogy így kilépsz elém. Tegezem nyíllal teli, íjam rád szegeződik, repül egy, majd még egy. Most holtan terülsz el a sivatagod porában. Elszámoltad magad, már beláthatod.

Újrakezdenéd? Látom, már ügyesen taktikázol. A kapkodás elveszejt téged és népedet, ím, megtanultad az őseink igazságát.

Lesath(-)

Visszatértél? Látom, kibővült eszköztárad, és már nem is vagy egyedül. De társaid élete ellobban, mint a láng, mi lelkük helyén lobog. Tűz hajtja őket, pusztulásukat előre látom. Had készüljek fel az új csatára. Luminatar segíts most is, mint oly sokszor! De csönd fogad, magam vagyok, tükörfal ölel körbe, fegyvereim is kívül maradtak. Csak nézem, ahogy pörögnek, pattognak ők, mint káosz szülte lángnyelvecskék.

Ébredés

A csillagok még a helyükön vannak, hallom, erdeink nyugalmasak. Ez így is marad, míg a végül Urria keblére nem fogad minket. Itt maradunk.