Sziasztok kártyások!
Rendhagyó módon, ez most nem novellás vagy meccseket elemzős beszámoló lesz. A végével kezdem: 6 győzelemmel, veretlenül megnyertem a 2018-as MK kiválasztottak félévzáró versenyt.
Nyilván mindenki azért indul el egy versenyen, hogy nyerjen. A mai eseményre 
Amikor megnyertem az utolsó meccset, és az igazoló cetlit mindketten aláírtuk, akkor fogtam csak fel igazán, hogy nem csak hogy megnyertem a versenyt, de ráadásul veretlenül. Egy 6 fordulós, 54 fős versenyt, ahová mindenki élére vasalt versenypaklival érkezik, ráadásul nem egy top játékos is tiszteletét tette.
Szóval mikor rádöbbentem, hogy ez tényleg megtörtént, nem tagadom, erőt vettek rajtam az érzelmek, és elsírtam magam örömömben.
Azóta a serleget a lakás különböző pontjaira pakolom, megnézem, ráébredek, hogy igen, tényleg én hoztam haza, szóval érett és felnőtt módon kezelem a dolgot 😀
Azok, akik sok nagyversenyt nyertek, biztos nem érzik azt, amit egy jó és eredményes, de nem kiemelkedően jó és nem kiemelkedően eredményes játékos érez ekkor. Amikor átveheti a győzelmét jelképező serleget.
Minden meccsemet élveztem (volt amit az ellenfelem nem), egyik sem volt könnyű. Köszönöm a játékot a mai ellenfeleimnek: Bóta Richárdnak, Móré Dánielnek, Szabó Tamásnak, Szente Balázsnak, Tóth Dánielnek és Pintér Attila Rezsőnek.
Ezen kívül külön köszönet annak a három embernek, akiket valamilyen formában a mentoromnak tekintettem az évek folyamán (kártyás szempontból):
Bársony Tamásnak, aki megtanított a játék alapjaira.
Boóc Péternek, aki kioktatott a játék rejtettebb árnyalataira.
Magyar Zoltán Máténak, aki a versenyjátékos gondolkodás alapjait mutatta nekem.
Tudom, ez a beszámoló nem bír magas irodalmi értékkel, de még ma meg akartam írni, amíg friss bennem az élmény.
Nem tudom, át fogom-e még élni valaha.
Nem tudom, diszíti-e másik serleg a lakás polcait.
Azt tudom, hogy ma én voltam a legeredményesebb játékos egy nagyversenyen, és hogy nagyon boldog vagyok!
Üdv:
Xinaf