Az expedíció
A kampány indulásakor utaltam rá, hogy 
Hogy is néz ki ez a halál terme? Egy pyarroni pap és egy dzsenn mágus segít eligazodnunk, autentikus forrásként, hisz ők ott jártak, illetve haltak is meg.
A Krad-lovag kíséretéhez tartozó pap lehunyta szemét, és magába mélyedt: nyilvánvalóan nem csak a pyar szertartásrendben volt jártas. – Falak. Szintek tucatjai… folyosók sokasága. Kapuk, ajtóívek, sötét átjárók. Kopott domborművek… virágtalan udvarok. Az egészet én sem látom át, de a közepén… a közepén…
– Ki vele!
– Mélybe nyúló, végesincs akna. – A pap ajkai alig mozogtak; szemmel láthatóan messze járt. – Torkába minden irányból pereg a homok. Felette fénytelen kamrák; úgy ízesülnek egymáshoz láthatatlan tengelyükön, akár egy kaptár fonatai. Tizenkét gyűrű. A legfelsőben hárman se férnek el egymás mellett, a középső átmérője hatvan, a legalsóé százhúsz könyök. Tíz ember magas, simára csiszolt gránittömböt látok benne.
– A Halál tizenkettedik terme. – A dzsenn hangja rekedt suttogás volt; így próbálta féken tartani a szavaiban feszülő erőt. – Magam is érzem a közelségét. Gratulálj a földidnek, equester: a segítsége nélkül napokba telt volna idáig jutnunk… ha eljutunk idáig egyáltalán.- A tengelyen át – lehelte a pap. – A tengely… Theemeth lándzsája… zár és pecsét. Aki megleli a nyitját, bebocsáttatik… ám aki téved, kitaszíttatik. Így rendeltetett.
– Amund időzár – húzta el száját a sirenari. – A régiek mézcsapdának nevezték. Tallaren emlékirata is említi Thala-theia elveszett városa kapcsán, melynek „hét kapuját egyszerre füröszti nap és a holdak fénye.” Az ősi nép mágiája képes új mederbe terelni az idő folyamát. Aki a megfelelő nyomvonalat követi, életben marad, aki letér róla, megvénül és elporlik, mielőtt célhoz érne vagy visszakozhatna. Veszélyes, de az amund szakrális gondolkodás ismeretében könnyen azonosítható, elkerülhető vagy kijátszható. Azaz…
– Azaz micsoda? – A Krad-lovag megtorpant, és olyan szemeket meresztett a szűk átjárót vigyázó félszobrokra, mintha eleven strázsákat sejtene bennük.
– Függőleges elrendezésű mézcsapdáról sosem hallottam még. Egyedi gyártmány lehet. Olyan hat-nebek munkája, akiknek a Halál tizenkét termének lezárása után az írmagját is kiirtották, hogy a homok örök időkre megőrizze titkukat(Wayne Chapman: Halk szókkal sötét húrokon)
A több ezer Anke-thuuethről nem is szólva, akik a fegyverzet “álmát” őrzik lépten nyomon. Nem mezei kis tolvajoknak való hely ez, lássuk be. Ha lenne Ibara-guide útmutató, akkor abban még mitikus legendáknak is 10-ből 10 lenne a halálozási aránya, “aboszlut nem ajánlott”, illetve “garantált halálos élmény” kategóriákba sorolva Sonnion városának eme impozáns termeit kalandozásra, turistáskodásra.
A halál terme
A halál tizenkét termének egyike, amund erőd
FAL: 1
AKADÁLYOK: 3
NYÍLT LAP
Nyíltan, plusz akadálylapként csatolható hozzá amund démon akadálylap és Időcsapda.
[
] A játék első fordulójában kezdeményező csapatba legalább 3 kalandozót, vagy legalább 5 alapszintnyi kalandozót kell választani.
[] Játékosok nem vehetnek ki lapot a Cserepakliból sorelhagyó manőver során.
Sok tekintetben úttörő és egyedi ez a lap. A maga AKADÁLYOK 3-jával rögtön kitűnik…ja és hogy van egy beépített telepítése amund démonokhoz és időcsapdához? Szóval vagy 
A Manifesztáció éve
Igen visszatért ez a közkedvelt lap, kicsit más formában (képességben), igazodva az új időkhöz. Mikor máskor? Mondhatnánk azt is, hogy ez egy 
Időcsapda
Szándékosan nem tértem ki erre, mivel az időcsapda csatolgatás nem egy üres frázis a halál termén, illetve szorosan kapcsolódik a cserepakli és az utánpótlás kérdéséhez is. Térjünk vissza kis expedíciós csapatunkhoz, hiszen dzsennünk saját bőrén tapasztalta, hogy milyen egy mocsok hely ez a Sonnion. Az előző idézetben is láthattuk, hogy az időzár nem gyerekjáték. Nincs idő menekülni, segítséget hívni. Aki bemegy az vagy végigmegy a 12 termen vagy meghal. Nincs harmadik út(cserepakli), kivéve, ha Alyr Arkhónnak hívnak.
A Halál első terme olyan volt, akár egy gabonaszárító hombár. Kőpadlatának közepén vakító fényfolt izzott, s csakhamar lábnyi fénykörré tágult: a kupolatető a szemünk láttára nyílt meg, hogy bebocsássa Theemeth sivatagra vetett tekintetének aranyló kévéjét.
Közönséges fényoszlopnak tűnt, nyomása mégis átrendezte a köveket átható erők mintázatát: a padlat egy öt láb átmérőjű darabja megsüllyedt, majd fordult egyet láthatatlan tengelye körül, s eltűnt, mintha sosem lett volna. Az aranyló fényoszlop, mely Sonion gúlájának mérföldnyi távolságban lévő csúcsán át hatolt a városszörny zsigereinek mélyébe, sorra döfte át a padlat rétegeit, s mi, akik a felső nyílás pereméig merészkedtünk, a lassan pergő homok függönyén át olyasmit láttunk, amit teremtett lény az ötödkor óta nem láthatott: az ékkövek csillogását az isteni porhüvely halotti maszkján és fegyverzetén.
– Százlábnyi ugrás az embernek, örök dicsőség az emberiségnek – dünnyögte Al Marem, és mielőtt bármelyikünk megakadályozhatta volna benne, a mélybe ejtette a vaskesztyűjét.
Az olajban edzett fém tükrét por homályosította el, a barnásvörös foltok azonban csak a harmadik terem magasságában jelent meg rajta. Félúton az abbit láncszövet is barnulni kezdett, és az illesztések sem bírták sokkal tovább: a súlyos holmi őszi falevélként csavarodott össze a levegőben, de Amhe-Ramun halotti maszkját sosem érte el: rőt rozsdafelhővé porlott szét a tizedik termet a tizenegyediktől elválasztó nyílás peremén.
– Száz láb… és ezer év. Talán még több.- A dzsenn gyakorlatiasabb volt annál, hogy szemrehányásokra vesztegesse az időt. – Félútig egyikünknek sincs esélye elevenen célba érni.
A történethez hozzá tartozik, hogy szegény dzsenn barátunkat egy amund később harc során letaszítja és az 1000 év életbe lép, elporladt, mint Al Marem kesztyűje. A novellát olvasva az az érzése az embernek, hogy a halál termeiben nem is őriznek semmiféle kincset, vagy fegyverzetet. Itt a halál lakozik maga és nincs kiút, nincs visszaút, csak elméletben. Minden lépés lehet halálos vagy egy újabb tréfája a halálnak mielőtt elcsap. Utólag talán Alyr is egy atomot dobott volna le legszívesebben fölülről és még a közelébe se ment volna a helynek soha. Nem hiába kezdi így beszámolóját:
A halál csak a kezdet, tanítja Abdul al-Sahred… és most már tudom, hogy igaza volt.
Nem húzom tovább, jöjjön a lényeg, az időcsapda.
3 MP Időcsapda
A Halál Tizenkét Termének őrzőrendszere
Csapda
Minden 1. alapszintű és jelző kalandozó meghal. Ezután az ellenfél általa választott kalandozója veszít 7 alapszintet.
[] Célpont Múltban lévő összes nem nevesített lap a Mélységbe kerül.
Olyan ez a halál terme az időcsapdájával együtt, mint mikor valaki a géppuska egész tárát belepumpája ellenfelébe, aztán csákánnyal szétszaggatja a testét, végül benzinnel lelocsolja és elégeti. Majd hét kontinensen szórja szét a maradványait, biztos ami biztos. Ja és kitörli az emlékét is mindenhonnan. Overkill. Pusztítás. Halál.
Nincs múlt, nincs jelen, nincs cserepakli, csak a halál. Itt már csak a jövő az egyetlen reménység, hátha érkezik egy Angyal…
Jabbah