Lángoló Vér Nagyasszonya

Különös tartomány. Kihalt, zord, rideg.
Könyörtelen csend és megfakult színek.
Az örök szenvedés borzasztó szagát
Ontják magukból az elpusztuló fák.

Elátkozott vidék az ahol most jársz:
Mindent beborít a kárhozat s a gyász:
Rémséges lényekből ezer is akad
Orwella tébolyult uralma alatt.

A legenda szerint, réges-régen itt
Megajándékozta legfőbb híveit:
Egy gyertya volt az, mely vérből született,
S Lángoló Vér névre kereszteltetett.

A szent ereklyének vigyázó kellett:
Nagyasszonya egy kyr vámpír-papnő lett.
S ahogy azt mesélik az ősi mondák:
Ő hű boszorkányként tette a dolgát.

Ha akadt, ki vele harcolni volt kész,
Meggyengült előtte az erő s az ész.
S aki túl gyenge volt vagy gyengévé tett,
A papnő örökös rabságba vetett.

Ha istennőjének szolgát áldozott,
Elvehette azt, mit jelened adott:
Elvehette lovad, pajzsod, fegyvered,
Elvehette társad, várad, életed.

Kerüld hát el, Hős, e kárhozott tájat,
Mert megrakták már szörnyű máglyádat.
S a Nagyasszony csak vár, áldozni készen:
Izzik már a kanóc a Lángoló Véren.