“Közeleg az időnk.
Nem e világ porából vétettünk, de részeinket, ahogy sorra visszatérnek, ismét béklyóba verik a létezés törvényei. A kezdetek óta lázadunk zsarnokságuk ellen. Nem mi alkottuk, de mind jobban kiismertük őket.
Ammuni Ramu Menat-Kem Hefer, ki istenek vérét vette, veszendő híveik vizét itta, s kékjével festette meg porló húsukat.
Egy név.
Egy hang.
Egy cél.
Lobogók, s fogazott pengék erdeje a vasszín hold alatt.”
Hordozóik hiányosak voltak, de a háború által teljessé lettek. Most ismét kirajzanak, hogy bosszút vegyenek a rajtunk esett gyalázatért! Mi voltunk a kezdet és mi leszünk a vég.
Aki esetleg nem emlékszik, mi volt az első lap, ami – teljes képpel meg lett mutatva, segítek:
Most visszatérnék ehhez a képhez. Ma délután kaptam egy ígéretet. Nem akárkitől, hanem magától a Kék Hold Urától. Azt ígérte nekem, hogy szombaton személyesen meglátogat minket egyik követe által és jelen lesz az asztaloknál a csataterek között, hol egységet és diadalt, hol zavart és bukast szítva. Sőt, egyik kegyeltjét ott helyben fogja kiválasztani, és a verseny végén megajándékozza egy Mélysivatagi meneth-tel. Nem valamilyen kártyalapról van szó, hanem az Ősi Nép szent fegyveréről, melyet az Ibara és Ynev meghódítására szenteltek és edzettek a templompiramisokban.
Hogy választása kire esik, ki tudhatná!
Lehet, hogy emberi értelemmel beláthatatlan szeszély, lehet, hogy az amund seregek egy dicső vezére lesz a kiválaszott, újra mondom, ki tudhatná!
De akárki is legyen, ő az Ősi Nép vérfakasztó, fogazott pengéjével, a megnyert csaták dicsőségével, és a Kékarcú áldásával térhet haza.
MDani
(Most ide kiírhatnám, hogy hogyan is kell érteni mindezt, de nem tehetem. Ugyanis szó szerint kell érteni, ahogy leírtam. Ez van. Ha most nem hiszed, gyere el, és tedd a kezed a meneth fogaira.)