Az idei OKPB kicsit váratlan fordulatot vett, amikor Máté másfél hónappal annak lezárása előtt kihirdette a győzteseket. Hogy ez miért történt? Mátéval hosszan beszélgettünk a döntés hátteréről, az ott elhangzottakat foglalja össze ez a cikk. Mindenkit figyelmezzetek, az okok miatt mélyebbre kell ásnunk, vissza kell mennünk az időben.
Kölcsönös ellenszenv
Volt egy időszaka a MK történetének, amikor a “Vidék vs. Budapest” ellentét – kulturált keretek között folyó – hidegháborúként lengte át a kártyás közösség mindennapjait. Amikor kezdő játékos voltam, 2015-ben ezt az ellentét éppen virágkorát élte. Emlékszem a szigetvári regionális verseny állomásra, ahol “Regionális Partyarcok” – élükön Mátéval – szisztematikusan megalázták a helyi játékosokat a legszemetebb Örökség – lánykori nevén Hagyományos – paklikkal. Azon a versenyen játszottam Mátéval, egy 
A csetepaté és a fordulat
Tavaly viszont jött egy fordulópont ebben a vircsaftban. Mindennek az volt az apropója, hogy Máté átvette a kártya menedzselésének a feladatát. Ezzel egy időben a vidéki játékosok érdekeit védelmező játékos, Roland, a páncélos khál, “Az Első”, szembesítette Mátét, “Az Aquirt” gyengeségeivel és hibáival, és azzal, hogy – többek között – ez a működés az, ami a kártyás közösség vegetálásához és lassú elsorvadásához vezetett. Máté ezt – az akkori helyzet alapján meglepő módon – belátta, megegyeztek, hogy a közösség érdekében elássák a csatabárdot. Ez egy fordulópont volt, mert a “két fajta játékos” két legmarkánsabb képviselője megegyezett abban, hogy az eddig járt út járhatatlan, változtatni kell.
Ennek a megegyezésnek a szelleme vezetett el most idáig bennünket, hogy a játékos szám újra növekedésnek indult, a játékosok kedvére eddig hiányzó termékek jelennek meg. Ez a szellemiség egy szikra volt, ami elindított egy lángocskát. Azt, hogy megéri együttműködni a kártya jövője érdekében, megéri félretenni az ellenérzéseket és sérelmeket. Persze, nem élünk álomvilágban, egyik szereplő sem változott meg varázsütésre, vannak kihívások. A lényeg mégis az, hogy a jó irányt csak e szellemiség megtartása eredményezheti, a másik opció végállomása a széthullás. E megküzdés alapja, hogy ismerjük a saját gyengeségeinket, rossz berögződöttségeinket, és nap mint nap ellenkormányzunk, hogy irányban maradjunk. “A bölcs uralkodik csillagain.” Ez pedig nem egyszeri, hanem folyamatos meló. A jelenünkben is.
“Az Év játékosa – 2018” cím párharca
Emlékeztek, 2017 év végi nagy hajrában végül lett ranglista, elkészült egy hiper-szuper felület – ami Szabó Tomi heroikus munkája, majd életbe lépett az új OKPB. Nem számított rá senki, hogy mi fog ebből kipattanni.
Az idei év közepétől kiélezett lett egy trió, majd egy páros harca. A ranglistában Petus Lacit végül lehagyta a Kezsó-Csabi páros. Jelenleg, cirka 180 pontos szakadék van a második és a harmadik hely között, míg az első-második között ennek az töredéke, mindössze 1 pont. Hogy történhetett ez? Mert a Kezsó és Csabi maximumra tekerték a potmétert. Minden lehetséges versenyen részt vettek, hogy növeljék a különbséget vagy éppen, hogy ledolgozzák az esetleges ponthátrányt. Mindketten precízen felépített top paklikkal érkeztek az összes megmérettetésre, nem volt lazsálás. A versenyeken a lehető legkevesebb hibával és legtaktikusabb lépésekkel törtek előre. Egymást inspirálták ezzel a működéssel, egyre magasabbra törve. Így teljesen el is szakadtak a többi játékostól. Ezzel alapvetően rendben is van, mert a versenyszituáció pont így működik. Így izgalmas mindenki számára. A gond a következő volt.
“Vidék vs. Budapest”, megszületik a dupla szorzó
Ez a vetélkedés előhozta a régi berögződöttségeket, mert a két versenyző éppen ebből a szempontból különbözött. Budapesten ugye lett egy új versenyhelyszín, így a fővárosban havonta akár 4 kis versenyen is lehetett részt venni, míg a vidéki helyszíneknek 2 versenyen a minimális létszám összehozása is nehézséget okozott. Ezt a problémát látva Roland előlépett, szerette volna kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Az 
Párharcból bandaháború?
Ezt követően az erioni kiegészítőt megihlető cselek és trükkök időszaka következett. Ebben a stációban már nem két ember küzdelme volt a fókuszban, hanem a “két oldalé”. Kezsó és Csabi körül barátokból és támogatókból egy-egy kis kör szerveződött, abból a célból, hogy a patronáltjuk nyerje meg a kitüntető címet. Mindenki számolgatott, hogy hány versenyrészvételre van még szükség, hogyan lehet végül a legtöbb pontot megszerezni. Emiatt viszont kezdett újra elmérgesedni a helyzet, és lassan ugyanott találta magát kis közösségünk, mint amin – úgy gondoltuk – már túlléptük egy évvel korábban.
Mindannyian érzékeltük, hogy nagyon szoros lesz a végeredmény, csak néhány pont fog dönteni. Egy ilyen kiélezett helyzetben a második hely – ekkora befektetett energia mellett – óriási vereséggel ér fel. Ha jobban belegondolunk, ennek nincs semmi értelme. A tragédia a küszöbön volt, mert talán a “vesztes” elfogadta volna az eredményt, de a “köre” biztosan nem.
Érkezett a megoldás
Október 17-én 18 óra 44 perckor érkezett a felszabadulás. Máté – a helyzetet látva – lezárta a két bajnok aspiráns vetélkedését, és mindketten elnyerték az ÉV JÁTÉKOSA címet. Ez szó szerint egy “win-win” megoldás lett. Két teljes értékű győztese lett ennek a viadalnak. Letehették ezt az óriási terhet, és a támogatóik is fellélegezhettek. Elengedhették az előre “betárazott” trükköket, most már szabadon játszhatnak.
A héten Máté ezzel kapcsolatban további bejelentéseket is tett. A jövő évi OKPB pontgyűjtési rendszere átalakul, ez most már sokkal közelebb kerül a “Ranglista” funkcióhoz. Az, hogy az összesítésbe a két legjobb eredményű kisverseny számít bele, a most kitalált trükköket értelmetlenné teszi. Jövőre győzzön hát a legügyesebb játékos!
Biztos vagyok abban, hogy ez a csak egyszeri mentőöv volt, és többször nem kell majd ilyen módon belenyúlni a küllők közé, csak azért, hogy megelőzzünk egy ilyen belháborút. Ennek a cikknek ez is a célja, hogy emlékeztessen minden szereplőt arra, mi legyen a fókuszban, mert amikor majd több száz fős ranglisták lesznek, már véresebb következményekkel jár egy ilyen vircsaft. A verseny nem háború. Helye van mellette a jókedvű játéknak, mert ebből töltekezhetünk.
Győztesek méltatása
Most jön a számomra legkedvesebb része a cikknek. Beszéljünk a győztesekről. Eszméletlen, amit idén mindketten letettek az asztalra. Érdemes átböngészni a Kezsó és Csabi adatlapját is. Kezsó idén már átlépte az önmaga számára kitűzött 1600-as ÉLŐ-pont határt, míg Csabi a versenyek számában nyújtott kiemelkedőt, aligha lehet nála többet játszó játékost találni, és még hol van az év vége.
Kezsó eszméletlen ügyes spike játékos, aki a poénjaival néha még meg is nevetteti az embereket. Mindig szívesen játszok vele, mert bár általában kikapok tőle, de mindig jót beszélgetünk, hogy mit-hogyan lett volna érdemes tenni. Néhány kezdő játékost idén már a szárnyai alá vett, akik remélem a “kiképzést” is túlélik. Megsüvegelendő tett ez a játékos közösségért. A lapokról és a metáról is mindig szívesen beszélgetek vele, eszméletlen széles rálátása van a 
Csabi szintén megérdemelten áll a dobogó első helyén. Személyiségében és tudásában is egyaránt ott a helye a megkártyásított játékosok között. Többször is fordított meg ellenem vesztett helyzetből meccset. Szíve mélyén ízig-vérig kombójátékos, nagyon szereti megcsillogtatni ezen tudását például az 