Seela körülpillantott.
– Az öt aranyunkért öt percet kaptunk, hogy megszorongassuk, és szóra bírjuk – több pénzt a mostani helyzetben könnyelműség volna erre vesztegetnünk. Megígértem a tulajdonosoknak, hogy nem ontunk vért – sem a kereskedőét, sem az őrökét, akik az öt perc leteltével megjelennek, és üldözőbe vesznek bennünket. Ha tartjuk magunkat a megállapodáshoz, ha a tetőn és a Sóhajhídon át menekülünk, nem áll az utunkba senki.Gorduin eligazította vállain a borvörös posztóköpenyt, melyet valaha egy haonwelli gyalogkapitány viselt. Próbát tett tőreivel: a pengék könnyen és hangtalanul mozdultak hüvelyükben.
– Remekül csináltad.
– Csapnivalóan – ingatta fejét Seela. – Valódi aranyakat adtam a nyavalyásoknak, és csak tessék-lássék alkudoztam velük. Tíz perc is lehetett volna az ötből, ha formában vagyok.
Wayne Chapman: Jutalomjáték
