Mikor elhatároztam, hogy cikket írok Pálinkás Úrról, akkor döbbentem rá, hogy ezt eddig is bármikor megtehettem volna. De mint sokunkat, engem is jobban érdekeltek a decklisták, a helyezések, a lapbemutatók és egyéb olyan dolgok, amiket bármikor megírhattam volna. Biztos vagyok benne, hogy a kártyások nagy része már tud arról, hogy mi történt aki azonban nem annak én fogom közölni a szörnyű hírt: Pálinkás Úr nincs köztünk többé.
Soha nem fogom elfelejteni amikor elsőnek találkoztam vele mert eléggé egyedi volt számomra. Tudom kevesen hiszitek de anno nagyon sok éve én is gyűjtő voltam és a manifból csak az azhanud hiányzott amit sehol sem tudtam szerezni.
Abban az időben vidékről jártam fel versenyekre, és próbáltam minél több kapcsolatot kialakítani emberekkel, hisz a magus fellegvára Pest volt. Egy cserélgetés során futottam össze Pálinkás Úrral, akinek volt egy manifesztációs azhanudja így rögtön jött az ötlet, hogy cseréljük el. A csere közben egy csomó minden volt amit kérdezett, és azt vettem észre, hogy jól éreztem magam addig míg beszéltünk, sőt a következő fordulóban is egy csomót csevegtünk. Az idős mindig kedves volt és nagyon tisztelettudóan is viselkedett mindenkivel. A következő 10 évben rengeteget beszéltünk egymással, végig kísérte bölcs tanácsaival az életemet, ma is emlékszem a könnyed stílusára és a mosolyára.
Aki ismerte Pálinkás Lászlót azt tudja róla, hogy Balogh testvérek regnálása után tudomásom szerint az összes versenyhelyszínen felbukkant és a legtöbb versenyen is ő vett részt. Arról volt híres hogy élményért megy versenyre és nem azért, hogy nyerjen. A legendák szerint ő vette az első kiegészítőt is az újjáélesztett M*K-ban. Adottsága volt, hogy 0-5 után is mosollyal tudott felkelni az asztaltól. Én úgy gondolom tanulni kéne róla, hogy a kitartása milyen óriási volt. Rengeteg karitatív tevékenysége volt a kártyások felé, lapokat osztogatott el ingyen köztük. Olyanokat is amik épp drágák avagy keresettek voltak. Nem egyszer különdíjakat és egyéb tárgynyereményeket osztott szét a versenyek végén. Én például a legelső kártyás emléktárgyamat tőle kaptam, amit ma is őrzök otthon.
Hála az égnek, a közösség is elismerte őt hisz a Kiválasztott Akaratára is ő került fel mint a legelső híresség. Nagyon büszke voltam rá mikor 2013-ban megveregette a vállam és azt mondta gratulálok Máté, hisz ő már tudja milyen érzés. Engem megrázott a hír mikor hallottam halálhírét és azt gondolom nem csak én vagyok ezzel így. Azt hiszem van egy feladatunk, tartozunk neki, és ő ha valahonnan ránk les akkor látja mit csinálunk. Én a következőre gondoltam: mivel Pálinkás Lászlónál elkötelezettebb, kitartóbb embert nem ismertem köztünk, emlékezzünk meg Róla, ne csak most, hanem mindig minden évben! Csináljunk egy kupát, amit róla nevezünk el ahol az a fontos, hogy ott legyél. Rendezzük meg minden évben pár állomással meghívásos rendszerrel, hogy neve ne vesszen a feledésbe azoknak sem, akik nem ismerhették.
IGAZ NÉV – Pálinkás László