Megint eltelt egy év, egy év ami rengeteg mindent magával hozott, és úgy gondolom néhány gondolatot meg kell osztanom veletek.
Kezdjük azzal, hogy mennyi minden megvalósulhatott ebben az évben! Sümegi Zargas Róbert szellemének ereje lehetővé tette, hogy kigazdálkodja a magus kártya a kezdőpaklit, és engedélyt kapjunk az alappakli elkészítésére. Dr. Szabó Tamás elkészítette a sorsolóprogramot, ranglistát, élőpont rendszert, valamint egy vadiúj lapkeresőt adott nekünk. Csörnök Tamás egy csokorra gyűjtötte a bírókat, és Kiss Robin segítségével elkezdtünk egy modern játékhoz hasonlóan közösen megvitatni a játékbeli kérdéseket. Megkapták a főbíró áldásával a jelenkor bírói a szinteket, valamint be lett vezetve a szankciónálóbíró fogalma is. Hosszú évek óta elsőnek sikerült két több ezer fős rendezvényre bejutnunk amik a PlayIT és a Társasjátékok ünnepe voltak, mindkettőt sikernek könyvelem el, mert hoztak új embereket a játéknak. Ha már új embereket említek meg, akkor meg kell köszönnöm Büki Szabolcs munkáját aki a kiadó kérésére szervezett kezdőversenyeket új játékosoknak, hisz 20 kezdő után már nem számoltam tovább mennyien vannak. Szabó Petykó kezében a nagyversenyek egy profi és értő kézbe kerültek. Szente Balázs levette azt a hatalmas terhet a vállamról amit a moderálás jelentett. Veszelszki (Xinaf) -Dunai Bálint és Szabó (Oni) Attila szorosabbra fűzte a köteléket a magus kártyajáték és a magus világának atyja (Wayne Chapman) között. Hadady Csaba kipofozta az ultrarendszert, és tartalommal töltötte meg, pont ahogy a kiegészítők íveit.. Megjelentek a promóciós lapok és a Kékarcú kiteljesedése ami elsöprő sikert hozott mind játékos mind kiadói szempontból, ezzel megalapozva Sümegi Róbert összes okfejtését mikor még semmit se tudtunk felmutatni. 2018-ban két új bírót avattunk a játékban, és új helyszíneket valamint szervezőket. Bevezettünk egy új küldetésrendszert, és megjelentettük végre a játék kezdőpakliját.
Ennyire jók lennénk? A válasz természetesen az, hogy nem. Voltak hibák amiket elkövettünk , vagy amit elkövettem. Voltak nagyon nehéz pillanatok, voltak mondatok melyeket az ember megbán, volt amit azért bán mert nem mondta ki. Mondhatom azt is, hogy piszok mázlink volt, minden költséges beruházás megtérült, és minden döntés amit hoztunk az jól érintette a kiadót. Voltak azonban problémák és szerintem lesznek is. Volt olyan, hogy két rossz közül kellett dönteni, olyan is amikor egyáltalán nem volt rossz döntés. Lehettem volna türelmesebb, vagy lehettünk volna jobbak, felkészültebbek, erősebbek, de az élet nem mindig olyan, mint ahogy azt szeretnénk. Volt hogy vitáztunk, és olyan is mikor közösen örültünk. Egy dolog volt mindig fénylő célként a szemünk előtt a játék jövője a legfontosabb.
Emlékszem a telefonbeszélgésre Terenyei Róberttel, mikor kiderült, hogy az új nyomda elrontotta a Kékarcú papírját. Emlékszem mikor elsőnek kellett szankciónálóbíróként fellépnem és többek közt ezért azóta eggyel kevesebben vagyunk. Emlékszem a tanácstalanságra mikor kiderült, hogy meg kell erratázni az ellana szentélyt vagy különben az összes frissen megvásárolt amund deck megy a kukába és ennek a hozadékára is hisz ezzel a döntéssel bevállaltuk, hogy szörnyet teremtünk a légióból. Emlékszem arra az élő legendára aki azt mondta nekem, hogy ne haragudj Máté de ez volt az utolsó szervezésem, nekem ez már sok. Emlékszem arra is mikor az évzárón hibás laplista miatt az elavult szabályok miatt azonnali meccsvesztést kellett volna adnom, s ezzel megint széttöröm valaki évzáróját. Emlékszem az ellentétre amit a kétszeres szorzó hozott. Emlékszem az elutasításra amit kaptam az egyik legnagyobb exjátékostól akire évekkel korábban felnéztem. Emlékszem a kritikákra melyeket nem a saját hibánktól kaptunk. Emlékszem annak az embernek a rosszallására akinek az egyik legnagyobb tisztelője vagyok, és akivel sokáig nem beszélhettem egy döntés miatt.
Emlékszem mennyire fáradt volt a csapat, emlékszem még hajnalban szövegeztek, illesztették a képeket. Sajnos sok rossz dologra emlékszem, de ez valószínű azért van, mert ezek mélyebb nyomot hagynak az emberben.
Sok szép dolgot elértünk, szerintem joggal mondhatom azt, hogy büszke vagyok a kollégáimra, és a csapatra mert ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy ez a játék felemelkedjen abból a mocsárból ahol 15 évig vegetált. Bízom abban, hogy azok a tervek amik jövőre elő vannak készítve azok elnyerik a tetszéseteket. Legközelebb erről írok.
Boldog Új Évet!