Emlékszem úgy 8 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem Pesten a Dolmenben játszani, szinte mindig ugyanazok nyerték a versenyeket. Roppant idegesítő volt, hogy az a pár ember nekem automatikus bukó volt. Általában szerencséjük volt, vagy jól húztak, vagy tele voltak ellenlapokkal. Az igazság az, hogy ezek közül egy sem volt jó meglátás, hisz én hoztam rossz döntéseket, eltaktikáztam magam, és rosszul játszottam, nem is beszélve az ordas pakli építési hibáimról.
Alapvető hiba szerintem, hogy az emberek összekeverik a versenyt a szórakozással. Én imádom a Crantai kóborlót, nagyon furfangos és élvezetes játékot adó kalandozó, de nem valószínű, hogy azt vinném el hagyományosra, mert valószínűleg nem lenne képes versenyt nyerni. Előbb vinnék valami mocsok-broken paklit, mint az egyik kedvencemet, mert a dédelgetett kártyáimat eltipornának a Csontlovagok, Vérgyűjtések, Napszállták.
Anno a kedvenc paklim Getharr eseménylap förmedvénye volt, amivel barátokat nem lehetett szerezni. Panyik Zoli azóta is sokszor megemlíti azt a paklit, mert olyan ordenáré retek volt, hogy valószínű a Rualan draft decketek rommá törte volna. Azonban én imádtam, ragaszkodtam hozzá, nem akartam elengedni a csak nekem játékélményt adó paklit (Sápadt angyal átka, Haditervek, Véreső, Vérzivatar, El dzsiah, Idegroncsolás, Manifesztáció éve, Shindar védelmezése, sok akadály).
Mai szemmel nézve az a pakli nem lett volna rossz, ha kidobok belőle 30 lapot és belerakok 30 fontos kártyát pl. reális nyerési opciót. Akkoriban nem hallgattam a tapasztaltakra, és az 5/2-es versenyek után logó orral szidtam mindenkit, meg fenyegetőztem, hogy ezt az idióta játékot abbahagyom.
Azonban mindig jött egy újabb ötlet, mindig jött egy újabb olyan lap, amit meglátva nem tudtam abbahagyni a játékot. A kitartásom azért lett részsiker, mert sok játékstílussal és stratégiával agyonvertek. Mindből próbáltam tanulni, előbb-utóbb (de általában utóbb) sikerült is. Ahogy teltek a hónapok/évek sokat tanultam a játékról, és sikerült egyre jobb taktikákat felállítani. Azonban az út ami ide vezetett, rögös volt, és sok olyan akadályt elém gurított az élet, ami megnehezítette, hogy egy versenyen első helyen mondják ki a nevem.
Már most megmondom, neked sem lesz könnyebb, de ha kitartó vagy eléred. Rengeteget kell tanulni, olyan emberek ellen kell játszani, akik letettek már valamit az asztalra játéktudás terén, figyelni kell a legjobbak tanácsaira, és sokat kell tesztelni a paklit, amit kiválasztasz. Sokan szeretik az egyszerűnek tűnő paklikat robotnak nevezni, de a robotokkal való játék közben is legalább 10 olyan döntést kell hozni, ami ha nem jó, elveszítheted a játékot.
Mikor azt hallom, hogy már megint XY nyerte a versenyt, akkor szívesen odamennék ahhoz, aki ezt mondja, és megkérdezném tőle, hogy te miért nem tettél meg mindent azért, hogy a te neved mondják? Túl sok volt a kombód, és lehet kevesebbel konzisztensebb lett volna? Túl mohó voltál, és nem foglalkoztál a paklid nyilvánvaló gyengeségeivel? Megijedtél az ellenfeledtől, és elkönyvelted már a leülés pillanatában, hogy vesztettél? Nem ismerted a szabályokat eléggé? Kérdés még nagyon sok lehetne, válasz általában nincs. Viszont tem aki ezt olvasod, te is ott lehetsz a legjobbak között, csak odafigyelés, kitartás, tanulás kell hozzá, pont úgy, ahogy bármi máshoz az életben!
A kis gondolatébresztő cikk végén hadd idézzek egy költőt, akinek neve a reklámok miatt most ismertebb, mint valaha,:
„Emlékszel? Odakint minden sötét, bent minden világos,
Talán most lesz az, hogy nem azt mondod: talán most
Na, mármost Ő is Te vagy: első szám, harmadik szem…élj
a lehetőséggel, a szem előtt széppel, és ha remegő kézzel is, de
vezesd! Minden nap megújíthatod a teremtés művét,
hogy megzengesd a szürkét, emlékszel?
Színt vinni, változni vagy változtatni.
Ne siess, ott vagy a közepén. Ott vagyunk Veled!”
– Süveg Márk (Akkezdet Phiai) – Helyből Többet
Kellemes hétvégét!
– Aquir
“