Már jóval korábban értesültem azon problematikáról, mely szerint több helyen elterjedt tévhit a szellemek pozíciójának hiánya. Hogy ez miért is lényeges? Nos azért, mert a szellemek képességének többsége elforgató, és a legfontosabb szellemgyáros, a Lélekidéző is elforgatást igénylő kalandozókat hozhat vissza. Tehát ha a kalandozó nem fordul el (ilyen pozíció híján), nos akkor mégsem fordul el. És ha a képesség nem fordulónként egyszeri, akkor végtelenszer használható. Ez az Ellana-papnőt és a Pyarroni adeptust érintené a legdurvábban (végtelen MP).
Természetesen a szabályból kihüvelyezhető a valóság, lássuk a szellemsíkot:
A. A kalandozók között van olyan, amely halálakor sem hagyja el a Jelent, hanem egy ideig még szellemként a Jelenben marad.
B./ A szellemképességet egy, a képesség előtt lévő karikában lévő szám jelöli. Csak az a kalandozó válik szellemmé halála után, amelyiknek ilyen képessége van.
C./ A karikában lévő szám jelöli, hogy hány fordulót tölt el a kalandozó lap szellemként a Jelenben kezdve az adott fordulóval.
D./ A szellem Jelenben van, de már nem minősül kalandozónak, nincs a Sorban, nem teljesítheti építmény kihozási feltételét, nem használhat akciólapot. Kizárólag szellemképességgel nyilvánulhat meg.
E./ Egy kalandozóból lehet szellem, ha a kalandozó:
– meghal
– feláldozzák
– kalandozóként Múltba/Mélységbe kerülne
Ekkor nem kerül Múltba/Mélységbe, hanem szellemként a Jelenben marad.
F./ Szellem nem rendelkezik jellemmel, de a nevesítés szabálya vonatkozik rá.
Nézzük: ebben nincsen egyetlen olyan hivatkozási pont sem, ami a pozíciót szabályozná. Azaz a tévhit teljességgel alaptalan. A szellem-síkon nincs befolyásolva a kalandozói pozíció, azaz minden pozíció megtalálható itt is. Akkor viszont mi történhetett? Nos, ha egy kicsit is feljebb nézünk, a Külső sík szabályára:
Külső síkos lapok
A./ Kézből, és MP-értékükért történik. MP-igényük meg kell, hogy egyezzen a lap MP-értékével. Az MP-igényt nem lehet módosítani. (Kivétel direkt ezen szabályra való hivatkozással, és felülbírálással.) Külső síkkal rendelkező kalandozó nem hozható játékba Múltból/Mélységből, és Jövő pakliból.
B./ Leidézés után a külső síkra kerül (nem kerülnek ekkor a Jelenbe).
C./ Külső síkon a kalandozó nem okoz jellemellentétet.
D./ Külső síkon a kalandozónak nincs pozíciója (éber, pihenő, sérült).
Mint látható, a két Jelenen kívül található játéktér összekeveredik sokak fejében. A Külső síkos kalandozóknak valóban nincs pozíciójuk. Hogy miért? Erről a külső sík szabály korabeli (ÖV2-es) indoklásában olvashattok. A valóság tehát az, hogy a Lélekidéző által behozott Pyarroni adeptus sem termel 1-nél több MP-t, hiszen elfordul.
A lapok logikája is ezt kívánja meg, hiszen Szang Pának például Szellem-visszaforgató képessége van.
A fentiekből látható, hogyan is terjednek a rémhírek, és álmagyarázatok. Néhány hete (lehet, hogy hónapja is) talált meg a probléma. Akkor felkészületlennek tartottam magam arra, ami most és itt a szabály betűje alapján értelemszerűen dönthető el. A kérdés legfeljebb úgy merülhet fel: aki ilyen problémákat generál, az vajon miért nem néz legalább ilyen szinten utána?
Az ugyanis, hogy a képességszimbólumok ugyanúgy értelmezhetőek a soron kívüli játékterekben (külső sík, szellemek) értelemszerű. Hiába ír a szabály a fordulónként egyszeri, vagy az elforgató, vagy bármely másnál is sort a szabály: az analógia itt egyértelmű. Ha a játékteret meghatározó jel (szellemképesség-szimbólum, Külső sík szimbólum) ott van, a mögötte található jelzéskombináció is értelemszerű lesz. A Lélekidéző pedig ezt csinálja: rátesz egy 2-es szellemképességet minden kalandozóra, akit elforgatásért használni akarunk.
Remélem, ezen rövid írásommal felszámoltam egy értelmezési problémát.
Jó és problémamentes játékot kívánok mindenkinek!