Akit a kivonatbeli katyvasz netán összezavart, jelzem, szándékos volt, bulváros figyelemfelkeltés. De amit érdemes elolvasni, az a kattintás mögött található.
Mit is takar a kártyaevolúció?
A KSz megjelenése után kezdtem el nagyobb perspektívából, egész kiegészítőket egymáshoz viszonyítani, az összetételük alapján. Ebből lehet következtetéseket levonni arra nézve, “merre tolja” a feljesztői grémium a kártyajáték szekerét.
Ha évről évre nézzük a komplett csomagokat, jól láthatóak bizonyos erővonalak, ebben a hangulati dolgok kevésbbé fajsúlyosak, inkább a lapokra kerülő számok, sőt az íven az egyes laptípusok egymáshoz mért, lapokon soha meg nem jelenő arányszámai lényegesek. (Akik több, mint 300 cikkóta folyamatosan olvasnak engem, azok kb. tudják, hogy itt miről van szó. A forgalmunk alapján azt látom, hogy egyre többen vannak azok, akiknén nem számíthatok arra, hogy xy dolgot “már két éve is leírtam valahol”.)
Tehát, ahogy szoktam, a kiegekben az egyes laptípusok példányszámaiból indulok ki.
Volt egy gigászi törésvonal a kártya történetében, a Relikviák Rabjai megjelenésekor. Előtte a kalandozók számának durva hegemóniájáról szóltak az ívek. Az RR-ben a 21 kalandozó mellé 19 akciólap érkezett, majdnem sikerült a trónfosztás. A következő kieg, a Sötétség Gyermekei folytatta a trendet, 20-19 re “győztek csak” a kalandozók. A Kötelékekkel visszatért a brutális kalandozó-túlsúly – ebből 7 éve le lehetett vonni azt a megnyugtató következetést, hogy egy kiegészítő sikere a laptípusokon nem múlik, nem múlhat. Jött a KSZ, ahol szintén rezgett a léc, de megint nyertek a kalandozók.
És végül, a mitikus ívvel kiegészülő IT megcselekedte a lehetetlent, 25 kalandozóra 30 akciólap jutott. Ki merem jelenteni, ilyen nem lesz.
Ha megnézzük az utolsó 3 kiegészítőt – CÖ, EÉ, KK -, azt látjuk, hogy a kalandozók száma folyamatosan nő. A számok a beillesztett képen láthatóak, ezeket nem ismétlem, a szöveg így is sok szódát igényel.
OK, tehát sok a kaller. Mi az oka ennek?
Több is van, ezért konstans a túlsúlyuk.
1. A kalandozó technikailag egyszerű laptípus, lerakod és a játék nagy része róla szól. Központi szerepet hordoz a játék menete során körejük épül a paklik 90%-a.
2. Fejlesztés tekintetében fontos, hogy a faj, kaszt, hovatartozás a kiegészítők témáját erősen szimbolizáló információk, az úgynevezett “háttérből” erre a laptípusra lehet a legtöbbet felvinni.
3. Sok más laptípus függ tőlük a kiegészítőkben, akciólap, küldetés, építmény, szövetséges az esetek többségében kalandozó nélkül nem használható. Ezen a lovon nem lehet fordítva ülni.
4. A játékosok érzelmi kötődése, azonosulása is ide koncentrálódik, az elmúlt 10 évben 2 olyan játékossal találkoztam akinek ha nekiszegetem a “mi a kedvenc lapod” kérdést, nem kalandozót mondott (az egyik én vagyok). Ennek oka pszichológiai. A játékos ugye egy mágust “alakít” a játék során, de ez a mágus a játékban nem jelenik meg. Amikor cselekszünk, a kalandozó “nevéven” cselekszünk, “elindulok vele”, “kijásztom vele”, “megoldom vele”, stb. A többi laptípussal verbálisan riktán azonosulunk, amikor beüt az od-rúna, a dimenzióörvény, azt nem úgy kommentáljuk, hogy “megöltem vele”, hanem hogy “kinyírTA”. Erre az azonosulásra a nevesített kalandozó hatalmas lapáttal tesz rá, ezen is áll ezen hősök sikeressége (pl. árazást tekintve).
Jó. Kaller tehát sok van. Miért nő a számuk, miért nem stagnál egy (egyébként is magas) szinten?
Ennek énszerintem a kiadó és a játékosbázis közti szükségszerű reláció is az oka. Mivel sok évig fogyóban voltunk, a növekvő kínálat egyik legjobb eszköze ez a laptípus, a megjelenése mögött ott van “hátha”: hátha valaki ezt, vagy azt a szereplőt találja önmagához, egykori szerepjátékos karakteréhez, kedvenc regényjelenetéhez, stb-hez közelinek, ami alapján azt mondja, ilyennel akarok játszani. (Én is így voltam amúgy, mikor a Sivatagi Viharban megjelentek a dzsenn varázslók, akkor mondtam azt, hogy elkezdem rendelni a kiegeket. (És persze jó volt látni, hogy a dzsennek az Árnyékháború után is hozták a versenyeket). A növekvő kalandozószám tehát egy nyilvánvaló törekvést tükröz: a fejlesztő a fogyasztó kedvét keresi.
Van egy másodlagos célja is, a “meta”, a versenykörnyezet sokszínűsítése is, de ezt a célt a kalandozóknak csak egy része szolgálja – úgy szokott ez lecsapódni a kieg értékelésekor, hogy “semmilyen pakliba nem fér be”. Pl. az 
Szoktam nézni a kalandozókat tekintve a kasztok, fajok számát. Ebben az utóbbi 3 kiegészítő 2 sémát követ: a CÖ és a KK nem törekszik a faj-kaszt paletta lefedésére, az EÉ minden elképzelhetőt megtesz ezügyben (ez a törekvés több kiegben visszaköszön, a Kötelékek, a KSz és az ŐÉ a végsőkig elment a “sok faj, sok kaszt” igény irányába, nyilvánvalóan a fogyasztói várakozások lefedését véve célba).
A CÖ és a KK egy másik sémát választott. A pluralizmust felcseréli a történetmesélés: fix a hátér, azok szerepelhetnek a kiegészítőben, akik valóban szerepelnek a történetben. Ami nem hű a háttér zaccához, (és itt a zacc lényegesebb a háttérnél) az nem kerül nyomdába. A két sémának van előnye és hátránya: A sokféleségben rejlő előnyt kitárgyaltuk. A hátránya, hogy az összkép, a kieg által együttesen megfestett Ynev az “akár ilyen is lehetne” bizonytalanságát érzékelteti, átjön rajta a “fel kell tölteni az ívet” illat, befér sokminden, ami “tulajdonképpen” oda tartozik. Ugyanez az előnye a markánsabb háttér-elgondolásnak: a KK-ban és az EÉ-ben megjelent dzsadok egyaránt valós szereplői Erionnak, illetve a Manifesztációs háborúnak. Csak míg az előbbiek mindössze színfoltok egy negyedben, (alig citált mellékszereplők egy novellában), addig utóbbiak az esemény prominens, sorsfordító szereplői. Az rendben van, hogy 5/3-as kalandozók, nem ultimate harci potenciálok, de a miliő, amit koncentrálnak, egészen más. Talán senki sem akar a sarki pénzváló lenni egy szerepjátékban, azt akarjuk, hogy rajtunk múljon a küldetés. Ez az, ami az azonosulást döntően meghatározza.
A kalandozószám növekedésével párhuzamosan ennek az élménynek a meglétére kell figyelni, ha az azonosulás tekintetében a kalandozó langyos, nem fogja tudni a tőle elvárt szerepet betölteni a fogyasztók érzelmi régióiban.
(Kitérhetnék arra, hogy van-e mp-spirál, de nincs ilyen, minden kiegben jönnek alul- és túlárazott lapok, az árazást a lap egyéb tulajdonságaival összevetve, a utólag határozzák meg, ha egy kalandozó olcsóbb, vagy drágább 1-1 mp-vel a sztenderdnél, annak játéktechnikai oka van és volt. Ha azóta lenne mp-spirál, amióta ezt időről időre felveti valaki, akkor jelenleg mindenképpen a 0/7-as manőverező kalandozóknál tartanánk.)
A kaszt-faj-hovatartozás témában még tartozik ide egy gondolatkör, a fentebb említett 3. pontra visszakanyarodva, miszerint a kalandozóktól függ további 4 laptípus az kiegek ívein. evolúciós szemüveggel nézve az egyes kiegészítőkben megjelenő kalandozó kaszt-faj-hovatartozás repertoár természetesen nem maradhat szorosan kapcsolódó következmények nélkül.
A sokféleség velejárója, hogy a kiegben prekoncept-szintű kompatibilitási igény van: (az akció-, küldetés-, stb. lapok fel vannak osztva, minden frakció/nép/téma kötelezően kap X darabot a kísérőkártyákból). Emiatt bizonyos akciólapokon nincs / erőltetett / túl tág a kasztmegkötés. Illetve, emiatt van, hogy a “GYÁ küldit mindenki oldja”. Sokan sokszor elmondták, hogy ezt a játékosok többsége nem szereti, számukra a túlzott univerzalitás élményromboló. Erre az igényre úgy lehet reagálni, hogy a szinergia-háló lyukas marad, (gyk. nem tud mindeki mindent) ennek klasszikus példája, hogy a lovag nem varázsol, a boszorkány nem kalapál. Ennél persze ez a háló lényegesen összetettebb. A lyukak viszont pakliépítési hézagokat okoznak, emiatt bizonyos lapok kiszorulnak a metából, a kiegészítő témájába való illeszkedésük ellenére. Ez egy dilemma amit a fejlesztés mindig mérlegel – és hol így, hol úgy zár rövidre. Ha megnézzük az utolsó 3 kiegészítőt, e téren egységesek, nincs totális koherenciaigény, nem tud mindenki mindent, viszont mindenki tud valamit:
- A CÖ 4 frackiója erősen fixált, pl. a kiegben csak 1 téma van a küldtésekre irányítva, (a snilek ingyen oldják őket, a többiek fizetnek).
- Erionban mindenki erős kapcsolatban áll minden küldetéssel, nagyon szigorúan van meghatározva, hogy ki, mit, mennyire tud oldani, korábban ismeretlen fokozatok is be vannak építve ebbe a koherencia-hálóba. Ez a koherencia laphelyeket foglal le (5 átlagos építmény, 5 átlagos akciólap, igen markáns kasztmegkötésekkel).
- A KK-ban az ostrom túlsúlya alig vitatható. Ezeken a laphelyeken nyílik egy mozgástér, emiatt vált megoldhatóvá az, hogy a CÖ 4, és Erion 5+3 frakciója helyett 10 fő téma érkezhessen (Krán, pyarron, shadon, gorvik, homoki elf, dzsad, amund, Ordan, Messor, Ravenar.) Mindenki harcol (ostromol), de több ember veheti ki a részét és találhatja meg a saját harcmodorát a hetedkort lezáró világégésben.
A sok téma velejárója, hogy a támogatólapok átfedésben vannak. Ez leginkább a szövetségeseket nézegetve tettenérhető. Ezen lapok piaci értékét az adja, hogy a témák támogatólapjai és a spoilerek közötti átmeneti állapotba léptek át, korábban ezek a kártyák elég fixen egy-egy téma játékerejéért feleltek. Ha van hermád, Qus Quarod, Arctalan Vándorod, ezek többlövetűek, az újak mellett a reneszánsz kor deckjeibe is azonnal mehetnek, egy 10 évvel ezelőtt aktív játékos első ránézésre meg tudja mondani, melyik kedvenc deckjébe mit tenne be biztosan. Ez egy olyan pont, ahol biztosra vehetjük, hogy a lapok a játékosok jól körülhatárolható csoportjának igényeit figyelembe véve születtek. A korfordulós metában hasonló szerepet tölt be a 
A nosztalgia biztonsága
Évek óta azt láttuk – szintén sokak visszajelzései alapján – hogy “ne mindig az újat, hanem a régit” szeretjük. A CÖ 4 témája közül az ork, az elf és Cranta olyan témák, amikkel a játékosok már játszottak, vannak régi emlékeik, élményeik. Erionban az 5+3 téma közül talán a szuke, Alex volt olyan, amiről ez elmondható.
A KK 10 témája közül MIND a 10(!) olyan, amivel korábban játszhattunk. Némelyikkel több kártyageneráción keresztül. Ezt az élményt is a kalandozók tudják megadni. Az, hogy milyen akciólapot használsz egy pakliba, az – sok év óta – a spoiler szabálya szerint lesz kiválasztva – az elérhető legjobbat. Ha mindegyik téma ugyanazt kapja a kiegben, legalább nem lesz panasz, hogy a “szomszédé milyen brutál”. Másrészt, nem befolyásolja hátrányosan azt a döntéshozatalt, hogy azzal játszhassak, ami nekem szimpatikus – mert nem kell nyilvánvaló hátrány ellenére a gyengébbet választani. A frontvonal áttörését a Ranicidas, Ravenar, Vadkan, Terda egyformán tudja. Ez egyfajta szabadságot teremt, kipróbálhatom ezt, azt, amazt, és nem a full témát kell lecserélnem, csak a kalandozót és egy két speciális lapot. Másfelől, a kicsi kaszt-faj repertoár segít annak meghatározásában, hogy a kimaradókat könnyebb legyen egy új fejlesztési ciklusban górcső alá venni. Ha sok téma érkezik párhuzamosan, egyszerre kell mindet tápolni.
A GyÁ kalandozók:
Ezek lapszáma konstans. +/-1 évente, elég stabil dolog. Ennek oka igen nyilvánvaló. Egy téma 2 gyakori és 1 átlagos kalandozóval, 12 lappal reálisan működik. Ha ennél több van, az már nem mind nem fér be a pakliba, vagy nem maximális példányban. Ha vannak egyedi kalandozók, a versenyhelyzet még kiélezettebb. Ezt a sémát témánként 1 lapppal túlhasználta a CÖ – meg is van kb. minden témában a mapapdísz lap. Kb. kimaxolta az EÉ is. A KK a témái jeletős hányadát áttolta egyedibe: shadon, gorvik, ordan, Messor, homoki elf (ez a témák fele) nem kapott kalandozót a gyakori íven – egyébként úgy járt volna, az ív, mint a Kötelékek, hogy jópár téma minden szimpátia ellenére játékon kívül rekedt volna. Cserébe az amund kalandozókból túlkínálat van, a draft-bontott is jelezte, melyik a leghatékonyabb kalandozó, és az első verseny 6 amund deckej is azt mutatja, hogy a többi koncepció gyengébb / nem kerül kiaknázásra (ha 3 GYÁ-amund helyére 1-1-1 kistémás kalandozókeürlt volna, az helyet szabadít fel az egydi íven, ami csökkenti a kalandozó-túlsúlyt). Utólag könnyen okos az ember, és tényleg, a kieg megjelenéséig számtalanszor lett volan lakalma, bennem sem állt mindez össze mostanáig.
A kalandozófüggő laptípusok és a kombózás
Előbbibe tartozik: akció, építmény, küldetés, szövetséges. A kombózásra nem mondhatjuk, hogy a többi laptípus szerepe volna. Azok szerepe ugyanis a játék lassítása, ők a fékek és ellensúlyok a kalandozókkal és tartozékaikkal szemben: nézzük meg az elmúlt 6 év legsikeresebb counterjeit – mind innen érkezett. Hogy jön akkor ide a kombózás? Megmondom. A kalandozókra szerveződő laptípusokon belül prekoncepteket elég könnye lehet kialakítani. A kombózás ott indul, amikor ezekben a laptípusokban helyet kapnak olyan kártyák, amik kilógnak mindegyik prekonceptből. A kombózást tehát a tervezőknek akarniuk kell, egy bizonyos szintig legalábbis mindenképpen. A kombólapban ugyanis mindig benne lappang a brokenség, a legtöbbje ezért szanálásra kerül. A KK-ban ennek a feladatkörnek egy jelentős hányadát a szövetségesek kapták – mivel úgy lettek megalkotva, hogy több téma is elérhesse őket. A tökéletes kombólap ennél picit tágabb mozgáskört kap: sok lappal tud interakcióba kerülni, nehezen semlegesíthető, és valamilyen módon kikereshető. A KK-val a kombózás a neves lapok irányába indult el, évekig kalkulálhatunk arra, hogy a neves kaller, Dethet + valami mechanika erősen szűri, rendezi a húzásunkat, a kombók összegyűlnek időben – ha neves lapok vannak közte. A kalandozófüggő laptípusokban azonban ritka a nevesítés, egy neves küldi/felszerelés, de még egy építmény is bénítja a húzást, beragadást, felhalmozódást okoz. Másfelől, a nevesítés egyfajta védelmet nyújt a végtelen kombók elől, a neves lapból nem lehet kint 4. Emiatt én a következő évekre a bekezdés elején sorolt 4 laptíusba növekvő számú neves lapot prognosztizálok, kreatív szerepkörben.
Eseménylapok
Ez a laptípus egy negoyn éles demarkációs vonal két oldalán csoportosul az ŐÉ óta: az egyik csoport amit leszed a manacsada, a másik pedig, amit nem. ez utóbbi csoport egy virágort élt a közelmútban, a homályon kívül nem lehetett fellépni ezen kalandozóéval vetekedő költésgű, jobbára mitikus besorolású meccsdöntő erejű lapok ellen. A Vérzivarar, Sápadt angyal átka éra után létrejött egy új éra, ahol a játékot mags költségű, alig semlegesíthető eseménylapok tudták eldönteni. Ez az éra lezárult, Amhe-Ramun akarata és a Nethiire hadoszlop bástyája miatt egyrészt drágulnak, másrészt fixen szedhetőek.
Akadálylapok
Jelenleg akadálylapot olyan sok módon lehet kezelni, hogy ez a mennyiség vezetett odáig, hogy a zöld káryták gyakorlatilag simán likvidálnak egy tetszőleges kalandozót. az akadálylap nem árban, hanem ingyen-körül dolgozik, és hasonló fekvésben kell tudni kezelni is. Ha megnézzük Sherebtől (2006) Azhanud szobráig a történelmet, azt látjuk, hogy az okozható sebzés maximuma nem emelkedett, (sytix kivétel,) a támadóküszöb viszont igen, és az 1 mp-ért okozható sebzés lassan de biztosan felment 2-ről 4-re. (Itt most a GYÁ-t ne nézzük, ott ezek az arányok stabilnak tűnnek, a 2007-es 3mp, 2-8-2 es fehér angyal a KK faldémonjához képest 1 mp-vel lett olcsóbb.) Egyébként is, valójában a RR és a SGY volt az első két kiegészítő, ahol a GYÁ akadálylapok azzal a céllal születtek, hogy egy az egyben kiktassanak egy kalandozót.
Toronyszintek
A toronyszint kínálat sok éven keresztül folyamtosan szűkül Korfordulón. Ha megnézzük az elmúlt 10 évet, azt látjuk, hogy a kiegészítők egy jelentős része kevesebb, mint 3 tornyot hoz.(Krán 5, Dúlás 6, Legendák 8, KSz: 4, IT: 6, ŐÉ:4, MR: 6 ezek a kiegészítők rendben vannak. Kötelékek :3 határeset.
Á:0, SV:0, HB:2, RR:1, SGY:2, CÖ:2, EÉ:2. A hiánym indig akkor érezhető, amikor egy csomag lerotál. A következő 3 évben Korfordulóról 14 toronszint esik ki, és marad 8 (illetve 9 ultra). Ha a toronyszint mellékes eleme lenne a játéknak, mint pl. a szövetséges, amelyik laptípus nélkül simán lehet pakliakt építeni, ez nem is volna probléma. De a toronyszint kezdőlap, amiből 3 különbözőt kell letenni kezdéskor. Ezért egyszerűen szükséges 3 feletti példányszámokat megjelenetni ezekből. Igaz, hogy a KSZ óta elstartolt nagykalndozós érában a 3 torony közül 2 csaknem fix volt, taverna/kerengő + északi kapu, és a M.A.G.US. csillagtermének érkezésééig az Ófa ága is csaknem teljesen kiszorított mindent (a fő vetélytárs a térképszoba volt), nem volt indokolt ezen laphelyekre versenyképtelen konkurenciát generálni. Hosszú távon azonban ez olyan következményekkel jár, mint amit átélhettünk a Legendák rotálása utáni tavaszon, amikor (Critai tábla hiányában a legendás taverna megjelenéséig) a 15 mp-s nevesekkel egyszerűen nem lehetett játszani. Hasonló félelmeket oszlatott el a Haditanács – válvetve a csillagteremmel megnyitotta a kaput a toronyszint-helyekért vívott konkurenciaharcnak. Jelenleg ugye minden pakli legalább 2 szabad torony-slottal indul, az évzárós majdnem 0-hoz képest ez óriási evolúciós ugrás.
Küldetések
Bár ugye a kalandozók kiszolgálásáért felelős laptípusok közé soroltam be őket, a szituációt tekintve a küldetések most vannak hasonló helyzetben, mint a tornyok az előző 2 évben. A 2017-es év végéig gyakoraltilag megszakítás nélküli ostrom-hegemónia volt a leszakadt ég zászlajának köszönhetően. Ennek a lapnak a kompentzálására olyan erejű lapk érkeztek, mint az Idők tengerének megzabolázása, Csata az égig érő hegyekért, Átlépés a féregjáraton, Menekülés a Tinolok bércein át, és sorolhatnám. plusz torony építése, ingyen toronylopás, azonnali győzelem 3 küldetés után… (az egész sor külső síkra kerül, minden körben fel kell áldozni egy tornyot, stb.) A Dúlás óta soha nem jelent még meg ennyire kevés küldetés, mint a KK-ban. Ennek oka igen egyszerű, a küldetés – a fenti példákon látható – szénné lettek tápolva, de eltűnt a túlsó sarokból a nagy kihívó. Én jelenleg azt gondolom, hogy midnen dacára az őserős küldetések a legerősebb győzelmi kondíció mindmáig. Mivel mostani éra nem ezen kék lapok presszionálásáról fog szólni, egyetlen dologra térnék még ki velük kapcsolatban: A 
MDani