Sziasztok Zsugások!
Korábbról ismerhetitek a címben jegyzett sorozatomat, ahol sokszor utaltam arra, hogy nem csak a játékoson, a tudásán múlik csupán egy-egy versenyen való szereplés. Szerintem ezt mindenki tudja, még akkor is ha nem meri bevallani magának: “ha Fortuna csak a szemközt ülő játékos mellől kacsint vissza rád kacéran, akkor bizony már félig vesztettél.” Ez a kártyajátékok velejárója, ha akarjuk, ha nem. A pakliépítéskor persze lehet figyelni arra, hogy minél alacsonyabb szintre szorítsuk a véletlennek jutó szerepet, de teljesen kizárni nem tudjuk. A lapjárás, lehet, hogy glóriát emel a fejünk fölé, de mély vermet is áshat nekünk, amibe óhatatlanul is belezuhanunk.
A címben szereplő írássorozatnak csak részben lesz tagja ez a cikk, mert eddig kivétel nélkül a szerencsétlenségemet ecseteltem egy-egy nagy versenyről, ezúttal azonban másképp alakult a sor. Sosem emeltem ki ezt, de elárulom nektek, kedves olvasók, hogy sok kupa lapul a polcaimon, de olyan, amin egyes szám szerepel, eddig egy sem volt. Külön öröm volt hát számomra emiatt a Tatabányán megrendezett Korfordulós OVV, mert ez volt az első igazán jó szereplésem nagy versenyen, valami mindig hiányzott, egy csöppnyi esszencia: a szerencse.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a versenyre készülve számba vettem a paklikat, amik majd szembe jöhetnek. Bevallom, mivel nem volt lehetőségem bevásárolni a KK-ból, ezért csak gondolatcsírák merültek fel bennem arról, hogy milyen új paklival játszanék. Végül – bármennyire is szerettem volna valami újat kipróbálni – teljesen másképp döntöttem. Elengedtem az új lapokkal való játékot, és egy oldschool deckhez nyúltam vissza. Hogy miért? Azért, mert alapvetéseket állítottam fel magamban azzal kapcsolatban, hogy mi az amire nagy eséllyel számítani lehet. Ezek közül az amund vonal volt az egyik, amiben szinte biztos voltam, hogy készülni kell rá. Hogy milyen tekintetben? Főként az akadálylapok voltak, amik felmerültek bennem, mint veszélyforrás, és azok ellen próbáltam a lehető legjobb ellenszereket megkeresni. Ebben a témában, manapság nagyon jók a következők: 
Azt nem tudtam, hogy mik fognak szembe jönni, de abban biztos voltam, hogy egy 7. szintű kalandozót nem könnyű megállítani, főleg akkor, ha nagyon sokszor éberbe tud fordulni. Egy dolgot kellett csupán szem előtt tartanom: nem halhat meg! Tudtam, ha ez megtörténik, akkor kezet is nyújthatok, ezért – és a magas szint adta előny miatt – azonnal elvetettem a harc hagyományos módját, így rengeteg laphelyet spórolva meg. A Luminatar ugyanis 0 Mp-nél is lehetőséget nyújt arra, hogy öljek/védekezzek, és ezért ezen a vonalon haladtam tovább. A gyíkokról már esett szó, így nem ismétlem miért kerültek a pakliba, ahhoz hogy én is offenzív lehessek egy-egy alkalommal, az olcsó és sok esetben halálos 
A védelmi vonalat erősítették még az alábbi kártyák, és meglehetős pluszt adtak sokrétűségük miatt: 
Minden alkalommal az első forduló volt a legveszélyesebb, onnantól, hogy felhasználható MP-im is lettek, már sokkal nagyobb eséllyel indultam minden egyes manőverbe. Számomra nem volt igazi kockázat, mert a kincseimet más nem tudta megoldani a 
A verseny előtt egy utolsó módosításon esett át még a pakli. osztottam szoroztam magamban, és a beszorított 
1. FORDULÓ – Kiss Robin (
Allrin)
Fogalmam sem volt mire számítsak Robintól – azon kívül, hogy egy gyakorlott és erős játékos. Esélyem sem volt megtippelni mivel játszik, és meglepetten láttam, amikor kikereste Allrint. Testvér háborúval kezdődik a verseny – remek! Éreztem, hogy itt szerep fog jutni a hadiszerencséknek, a jogarnak és a gyógyításnak. Az első manővert simán elengedte Robin, majd a második fordulóban megindult a lövöldözés. Fortuna ezúttal az én székem mellett állt. A túloldalon a lövéseken kívül sem Luminatar, sem 
2. FORDULÓ – Veszelszki-Dunai Bálint (
Amund)
Az első meccsem nem tartott túl sokáig, s bár ellenfelem visszavágott volna barátságosan, de nemet mondtam, hogy körül tudjak kicsit nézni – ezért utólag is még egyszer elnézést kérek. Nagyon meglepődtem – bár várható volt, hogy több is lesz -, mert hat amund koncepciót is láttam, ráadásul akkor már volt rajtunk kívül is olyan, aki befejezte a meccsét. A velem szemben helyet foglaló Bálintról tudtam, hogy a hat közül az egyik az övé. Izgatottan vártam az összecsapást, mert kíváncsi voltam, hogy működik majd a kitalált védelmi mechanizmus. Nos a játék kezdete nem volt túl rózsás, és eléggé el is keseredtem. Az első 7 lapban sem kalandozó, sem 
3. FORDULÓ – Szántó Csaba (
Amund)
Csabiról is tudtam, hogy mivel játszik, így az előző meccsen szerzett tapasztalatok hozta bizakodással ültem le ellene. Meglepő módon nem jött főnök, ellenfelem leginkább kis amund lányokkal játszott, és szintén rengeteg akadálylappal. Tulajdonképpen az előző mérkőzés volt pepitában, nagy trükkök és meglepetések nem voltak. Nekem menetrend szerűen jöttek a Luminatarok, Kékgyíkok és ereklyék. Lassan de biztosan felőröltem az akadályok nyújtotta védelmet, amibe hatákonyan besegítettek az Égi békék. Uma-Ahnat itt is pástot ért és megtermelte a csecsebecsék árát, ami komoly fölényt adott, sőt egy-egy harcba még Voluptast is volt értelme idézni, miután leromboltam a 
4. FORDULÓ – Szatay Zoltán (Amund)
Jó-jó, hogy készültem ellenük és a matchup is nekem kedvezett (úgy éreztem), de kezdett unalmassá válni. Mert attól, hogy a pakli jó volt ellenük, feszült figyelemmel kellett lennem végig, nehogy benézzek valamit, ami végzetes lehet. Zoli ellen ismét hoztam a dzsad szövetségest – ilyenkor egyébként mindhármuknál az volt a vélemény: “az f…sza”. Megindult az aranytermelés, jöttek az ereklyék. A szövetséges vonal is beindult: Haditanácsok, Luminatarok, Ágyasok értek pástot. Az első pár piramisos manőverbe magabiztos “beállok”-al indultam, így Zoli kis gondolkodás után el is engedte őket – pedig csak blöfföltem, akkor még nem volt Kékgyík lecsatolva. Ezen a meccsen majdnem benéztem egy harc manővert. 
5. FORDULÓ – Klír Zsolt (
Oquicorr)
Zsolti ellen úgy ültem le játszani, hogy – mivel nálam mindig korábban végzett – fogalmam sem volt mivel játszik. Ez megnehezítette a dolgomat. A kezdőkéz felhízásakor elkezdtem vizsgálni a toronyszinteket: Halál terme, rejtett szint, Sziklaerőd. Visszapörgettem az emlékeimet a meccseinkről, és eszembe jutott, hogy Zsolti sokszor választotta Oquicorrt. Mondtam magamban: “dögöljek meg ha az nem egy 
6. FORDULÓ – Hadady Csaba (
Vadkan)
Utolsó forduló következett úgy, hogy még nem vesztettem meccset. Itt sem tudtam mivel állok szemben, és ha tudtam volna, akkor sem számított volna, mert fogalmam sem volt mit tud az új Garmacor. Az utolsó meccsemen, annyira szorosan állt mellém Fortuna, hogy szinte éreztem, ahogy hozzám ér a válla. Csabi lekevert ötig. Én megtartottam. Nagyon rosszul húzott, se ütést se semmit. Nekem közepes volt a húzásom. Mivel ütés nélkül nem mert manőverbe indulni agresszívan, ezért az első körben 1-1 sikeres ostromot mutattunk be. A következő körben ismét nem húzott ütést… Blokkolt, felkeléssel blokkolt, de nálam jöttek az ereklyék. Pont annyi, ami elég volt a maradék két szint elviteléhez. A barátságos visszavágón,az első fordulóban meghaltam…
Most pedig íme a pakli, ha valaki kíváncsi lenne rá, hogy építettem fel:
Legendárium 
Téképszoba 
Taverna4 
4
1
4
4
2
4
4
4
2
1
2
4
4
4
4
1