Eme cikksorozatban az M.K. alapjául szolgáló M.A.G.U.S. világába pillantunk bele, ezzel remélhetőleg azok is kedvet kaphatnak egy-egy regény elolvasására vagy szerepjátékra, akik eddig csak a kártyán keresztül ismerkedtek Ynevvel. Konkrét témákat körüljárva a szerepjátékos háttérről ejtünk majd néhány szót, majd megnézzük, ezen elemek hogyan képeződnek le a kártyában.
Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellenséged ő: aki pedig a szolgálatába áll, túl soká élt már ezen a földön.“
(az utolsó a Pyarroni Parancsolatok közül)
A pyarroni pantheon
Orwella a M.A.G.U.S. jelenében a pyarroni istencsalád tagja, a hagyomány szerint Dreina és Uwel lánya. A pyarroni vallás alapítójának tartott Selmo atya, alacsonyabb szinten pedig az ő térítői vagy a Pyarronita lovag jelenítik meg az előbbi hovatartozást. Az istennőt a Kitaszított, vagy a Rettenet és a Kárhozat Asszonya néven is nevezik, szent szimbóluma kígyóktól ölelt szívet formál. Mint az a fenti idézetből is látszik, nem örvend osztatlan népszerűségnek pyarroni területen, de máshol sem látják szívesen híveit (felmerülhet a kérdés, miért van szükség egy pantheonnak egy olyan tagra, akit tűzzel-vassal irtani kell, de ez már a hittudorok dolga). Vallása Toronban, az Északi Városállamokban, az Elátkozott Vidéken és Gro-Ugonban nem üldözött csupán. Papjai, papnői két beszédes nevű irányzatba tagozódnak: a Pusztító Erő Útját járják, vagy az Arc Nélkül Hatalmat követik.
Kyria
A Kitaszítottat már ezredévekkel korábban, a Kyr Birodalomidejében is imádták és rettegték (sőt, nem lehetetlen, hogy még ennél is régebbi múltra tekint vissza), bár ekkor Avida Dolor néven említik. A mostani Elátkozott Vidék helyén állt ekkoriban Kyria Rualan nevű tartománya, amelynek ura, egy bizonyos Reigh an Zerdal (talán ismerős) vette fel és terjesztette először Orwella hitét, majd kimondta tartományának függetlenségét. Egyebek mellett az ezt követő háborúság vezetett a több ezer éves Kyr Birodalom bukásához. A Kárhozat Asszonya az Ősi Egyezményt kijátszva anyagi valójában is megjelent Yneven: ennek helyén, a Gra-Tinol hegyén emelték később Főszentélyét is. Érdemes összevetni az Orwella akarata lapot a fenti Egyezmény megszegését célzó küldetéssel, amit amundokkal könnyebben oldhatunk, de ez tökéletesen megállja a helyét: Amhe-Ramun is Ynevre csempészte magát (kétszer is). Toron (mely ekkor mindössze egy tartománya Kyriának) Hatalmasai is Orwella hitére tértek és majdnem sikerült megdönteniük a Császár hatalmát. A végső, Gra-Tinoli ütközetben (ismerjük, szeretjük) Sogron főpapjainak sikerült az Őstűz segítségével annyira meggyengíteni az istennőt, hogy az elmenekült egy távoli síkra. A hatalmas mágikus összecsapásoknak köszönhető az Elátkozott vidék mostani arculata és mágikus viharai (lásd Lélekörvény). Így már talán nem annyira meglepőek a Vidékhez kötődő kyr kalandozók, vagy akár egy toroni papnője a Kitaszítottnak.
Kard Testvérisége
Az Orwella-hit fegyveres védelmezői, tagjai elsősorban lovagok, de paplovagok sem ritkák. A lovagrend erődjeit elsősorban Gro-Ugonban és Toronban találhatjuk, a rend nagymestere egy Fekete Lobogóhordozója is egyben: ez a legutóbbi Zászlóháborúban Arnil Dhu Agron volt. A hagyomány szerint Orwella teremtette az orkokat, goblinokat és egyéb kétes hírű fajokat, a gro-ugoni orkok a legutóbbi időkig a Kard Testvériség legfőbb csatlósai (avagy rabszolgái) voltak. A kártyában a Testvériség a kezdetektől fogva képviselteti magát barátságos MP taposások képében, talán a jövőben az orwella-hit és az orkok kapcsolata is megjelenik a lapokban (a Sötét Térítő-fehér ork vonalhoz hasonlóan).
Lángoló Vér
Ez az a név, amivel valószínűleg egy szerepjátékos kevesebbet találkozott, mint azon szerencsétlen/aljas kártyások, akik már játszottak ellene/vele. A Lángoló Vér Orwella egyik nagyhatalmú ereklyéje, egy karnyi vastag, vérből formált gyertya, amelyet az istennő a vesztes Gra-Tinoli csata után hagyott hátra megmaradt híveinek. A Kitaszított ünnepein ezzel gyújtják meg a rituális emberáldozatok máglyáit. Arról őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a hozzá kapcsolódó kalandozók miért élőhalottak.
A téma iránt érdeklődőknek ajánlom a Papok,paplovagok kézikönyve első kötetét, valamint a Toron kiegészítőt.
szerző: anon
“