Az elkövetkezendő hónapok ultra lapjainak kilétét még homály fedi, de amíg nem jön el annak az ideje, hogy kézhez kapjuk őket, addig izgalmas lehet néhány információ (és kép) morzsát kapni róluk. Nézzünk hát meg 4 lapot, melyeknek közös jellemzője az elegancia:
1. A természet lágy öle
A fák lombján átszűrődő fény smaragdszínűre festette az újonnan keletkezett tisztást. A valószínűtlen szépség megigézte a favágókat. Végigmérték a frissen kivágott fa tönkjén üldögélő csodaszép nőalakot, aki gyermeki ártatlansággal nézegette az avarba dőlt faóriást.
A nő lassan elszakította tekintetét a haldokló tölgytől, és a férfiak felé fordult. Figyelmét nem kerülték el a jókora fejszék. Volt valami vészjósló abban, ahogy higgadtan felegyenesedett. A favágók már tudták, hogy hibát követtek el, mikor ilyen mélyre jöttek az erdőbe a hajóács kedvéért. Jajveszékelve kezdtek el futni az életükért, és csak remélték, hogy a szépség érti kétségbeesett mentegetőzésüket.
2. Az éjszaka leple
Egy kedvező magasságú háztetőt választott leshelyéül, ahonnan minden klántag mozgását figyelemmel tudta követni. Fehér róka hazafelé sétáló földművesnek álcázta magát, Ezüst karvaly és Méregfog pedig vándor muzsikusok képében haladtak egyenesen a célpont és kísérete felé.
Pont akkor fognak szembetalálkozni, mikor az ő rejtekéül szolgáló háztető alá érkeznek. Ekkor a muzsikusok” elterelik a testőrök figyelmét, majd Fehér róka támad. Ekkorra már biztosan nem számítanak a fentről érkező osztagparancsnokra, aki így könnyű szerrel végezhet a mit sem sejtő mesterrel. Nélküle a harcosait már gyerekjáték lesz kétszeres túlerővel likvidálni.
Már csak néhány lépés, és kezdődhet a tánc…
3. A párnák melyén
A lány csodálatos volt. Pont olyan, amilyennek elképzelte. Bájos mosoly, igéző tekintet, formás alkat. Mindent tudott, mindenhez értett, amit elvárt álmai nőjétől.
Ha kellett meggyógyította másnaposságát, ha kellett álomba ringatta, ha kellett történeteket mesélt neki távoli tájakról, ha pedig arra került volna sor, akár testőrként is megvédi, ha éjjel, legszebb álmában ütnek rajta az orgyilkosok.
Minden megvolt benne, amiről csak álmodott. Csak ne került volna ennyire sokba…
4. Folyékony tűz
A sötét idegen őrült mosolyt villantott a városkára. Minden a helyén volt, A fanatikusok bemutatták az összes áldozatot, kivéve egyet, de az is lezajlik néhány pillanaton belül, és akkor a Bíbor Izzás jámborainak engedelmeskedniük kell. Néhány pillanat múlva gyönyörű, vörös tengerré olvad a hatalmas, délceg város, melynek lakói oly sok vesződséget okoztak neki. De többé nem lesz város, és nem lesznek irritáló népségek. Sem gyermekeik, sem unokáik.
Már csak azt kell kiötölnie hogyan szerezze vissza azt az értékes csecse-becsét több ezer fontnyi láva és törmelék alól…
– Liborion –
“