Dartonita induló

Dobban a pata és lüktet a szív,
Felzeng a kürt, dala harcolni hív.
Szent ige száll, szavát űzik a fák,
szólj ima, jönnek a dartoniták!

Térítőjüknek, kit istene véd,
sírját, ha látod, is tudd a nevét,
mert föld kitaszít és nem betakar,
Azt, akit Darton még élve akar.

Már sokfele járt és lépte nyomán,
új mező serkent a hit talaján:
mert nem számított, hogy ember vagy ork,
a dartoniták közt szent helye volt.

Az, aki hajlott az új hit előtt,
abban az erő hősire nőtt,
de egy katona sem ért soha fel,
a térítőjükkel, Al Maremmel.

Vesztére bárki ha törni akart,
egy ütésétől is kínokba halt,
mert túlüt a kard, de védi a vért,
s védi az mind, aki hitére tért.

Dobban a pata, a harsona szól,
a gigászi sereg lassan araszol,
élén egy szent, éji férfi kiált:
szólj ima, jönnek a dartoniták!