A Critai Tábla
A Critai Tábla a Pyarron szerinti II. évezred végén került Erionba. Hogy miképpen, senki sem tudja, ahogyan az is titok, kik és miért állították éppen oda. A Tábla százkilenc alabástrom és ugyanennyi smaragd mezőt számlál, közepén a Kezdőkörnek nevezett, húsz hüvelyk átmérőjű rubinlap csillog, melybe kyr Írásjelekkel vésték: CRITAI.
A Táblán harmincegy zafír- és harmincegy alexandritfigura foglal helyet. A tábla és a figurák önmagukban is hatalmas értéket képviselnek, így érthető, hogy közel egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Erion lakói, s a messze földről idesereglő kalandozók és kalandorok belássák: nincs módjuk e kincseket elorozni.
A Táblát senki sem védi, csak gyenge mágiát sugároz, ám egyszerűen nem lehet elmozdítani a helyéről, ahogyan a figurákat sem. Próbálták mágiával – még Doranból is érkeztek magiszterek –, erővel; Erion akkori uralkodóhercege előbb lovakkal próbálta elvontatni, később óriásokat hozatott a messzi Északról, de a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak.
Száztíz év múltán a felsült herceg unokája üvegpavilont építtetett a Tábla köré. Ezt azóta többször lerombolták a kincs megszerzésére törekvők, ám a városbeliek hagyománytiszteletből mindig újat emelnek a helyére.
A Táblán az első nap óta folyik a játszma. Minden délben lép egy zafír- és egy alexandritfigura, bizonyos napokon több is. A játék ismeretlen szabályok szerint folyik, s immáron kétezer éve nem szakadt vége. Számtalan tudós és bölcs próbálkozott a játék megértésével, a szabályok megfejtésével. Ám csak elméletek születtek, hogy azután egy-egy újabb – ki nem számított – lépés alkalmával megdőljenek. A leghíresebb elmélet sem tartotta magát tovább tíz hónapnál.
Ekkor kezdtek fogadásokat kötni a következő lépésre: hatalmas pénzeket lehetett nyerni, ha a fogadó eltalálta a következő lépést, bár ez felettébb ritkán fordult elő. Az erre szakosodott fogadóhelyek mostanra nagyon elszaporodtak, a tétek (így a nyeremények is) változó összegűek, egy maréknyi réztől több száz aranyig terjedhetnek.
Első törvénykönyv