Egy hosszú, elmélkedős séta után elértem utam célját. Az út végéhez közeledve már nem is a múlt dolgai jártak fejemben, sokkal jobban érdekelt a jövő. Mit mondanak ennek az őrültnek hitt sámánnak a szellemek? Mire tesznek homályos utalásokat? Mit hoz a jövő számunkra?
A sok kétes eredetű füstölő illatát már távolról érezni, úgy körüllengik a jurtát. Tudom hogy kellenek ezek, de nem szeretem az érzést amikor kilépek onnan és úgy kóvályog a fejem mint egy erősebb kocsmai este után. Nincs mit tenni, ez a velejárója a dolognak. Megéri. Az összetákolt sátorhoz közeledve teljes csend fogad. Biztos megint megijeszt, nem szánt szándékkal, csak ő ilyen fajta. Körüljárom, sehol senki, csak a csirkék szaladgálnak fel-le, szegény állatok még nem tudják mi vár rájuk. Óvatosan elhajtom a bejárat előtt lógó színes szőtt takarót…
– Szeeerbusz Messzeföldi Lázadó! Tudtam ám hogy eljössz! A szellemek megmondták nekem! – szólt hozzám rikácsoló hangján a sötétből előbukkanva, arcom előtt csörgő-zörgő dolgokkal teleaggatott lófejes botját rázva.
– Üdv néked Tlürő Sa’rbok, A Kobra hordozója! Ezek szerint tudod miért jöttem. Elvennéd az arcom elől azt az izét? Elég kellemetlen.
– Neeeeem. Láááázadó, gyere be Tlürő sátrába, ülj le, elmesélek neked amiért jöttél! Ott vár a frissen főzött kutyulék és egy tányér csücsülék.
Kár is ellenkezni, nem hagyna békén amíg el nem fogadom amit kínál. Leültem hát a szőrmékkel körülrakott helyemre és figyeltem, ahogy botját magasba emelve, dobját ütögetve belekezd az előadásába. A külvilág apró zajai megszűnnek, csak a tűz ropogása és emberünk hangja hallatszik.
Halld hát Lázadó, mit jövendölnek számodra a nagy puszta szellemei!
A háború szelleme közelít Északfölde felé, a sötétség órája hamarosan eléri a vidéket.
Vérvörös és ébenfekete kelmébe öltözött hadvezérek gyűjtik maguk köré seregeiket.
Mindkét szín alatt hatalmas csapatok egyesülve küzdenek a saját céljaikért, saját igazságukért, nem kímélve senkit ki útjukba áll.
Azonban az arctalan tömegből vannak, akik erejükkel, hatalmukkal vagy éppen éles elméjükkel kitűnnek.
Ki sötét, gonosz szellemnek áldozva hozza el ellenségei vesztét okozó fertőt, ki égi fényhez imádkozva próbálja ettől óvni övéit.
Keleti hordák söpörnek végig falvakon és városokon a földdel téve egyenlővé mindent, mi útjukba kerül,
közben a legkiválóbb tanítványok kétségbeesetten küzdenek az egyre duzzadó áradattal.
Az árnyak között gyilkos testvérek szövögetik cseleiket ellenségeik megölésére, ellenük tudók alkotják a saját egységüket erősítő,
ellenfeleik csapatait belülről bomlasztó terveiket.
A legtöbb vezér fegyvert vagy mágiát forgatva kiveszi részét a harcokból, vagy trónján ülve erősíti az érte harcolókat.
Régi és új hősök tűnnek ki a háború forgatagából, véghez viszik a lehetetlent, nevüket örökre beírják világunk történelmébe.
Nem kell már soká várni, hamarosan mindenki beteljesíti a végzetét.
Hogy mi lesz az nem tudni, de az biztos hogy semmi sem biztos.
Nincs sok idő, készülj hát, hívd magad köré barátaid és induljatok útnak.
A változás hamarosan elérkezik, ne hagyd hogy váratlanul érjen!
Elmémet benyomások és képek sora támadta, idő kell hozzá hogy feldolgozzam a hallottakat. Ha valamit sikerült felfognom ígérem elmondom nektek. Most csak döbbenten bámulok magam elé…