Mindig is lázadó voltam, forrt a vérem, nem bírtam ki hogy ne kössek bele az élő fába is. Most is úton vagyok, na nem forró fejjel, hanem szépen, nyugodtan, ahogy az egy magamfajtától eléggé meglepő. Úton vagyok Rónavégre az egyik olyan személyhez, akit ép elméjű ember (vagy egyéb fajhoz tartozó lélek) a háta közepére sem kíván. Hogyan is jutottam el idáig? Az egész tavaly kezdődött…
Ha kukacoskodni szeretnék pontosabban tavaly előtt, a Ru-Shenon-i aratási ünnepen. Az Aquir ellátogatott földünkre, mi ösztöneinkre hallgatva ellenségesen fogadtuk, tartottunk tőle hogy felfordulást fog okozni a békésnek amúgy sem mondható hazánkban. Hatalmas meglepetést okozott amikor nem támadólag lépett fel, hanem barátságosan békejobbot nyújtott amit mi meglepődésünkben elfogadtunk. A kérdés viszont ott motoszkált mindenkinek a fejében: Mi van akkor, ha ez csak egy újabb trükk hogy kelepcébe csaljon? Aztán hónapokig csend. Majd jött az év végi megmérettetés, egy kiválóan megszervezett bajnokság ami a visszavonult harcosoknak is a kedvében járt. Az Aquir a verseny végén szónoklatot tartott, felvázolt egy utópikus jövőképet. Túl szépnek hangzott hogy valóság legyen belőle akár egy gondolat is. Aztán megtörtént, amire nem számítottam: a beszélgetés.
Ha visszagondolok a beszélgetésünkre egy valami nyilvánvalóvá válik számomra: a merész álmai azóta valósággá váltak. Kihaltnak hitt vidékek keltek új tagokkal életre, elképesztő erőkkel léptek be közösségünkbe, közülük több tag már most is kiemelkedetté vált. Visszavonult veteránok jöttek elő az árnyak közül, hogy felelevenítsék régi emlékeiket és érzéseiket, a küzdelem örömét. Tömegek mozdultak meg a vezetők hívó szavára. Felelevenedik az, amiről azt hittük rég kihalt.
Az Aquir közben a háttérben munkálkodott: régi idők alakjait gyűjtötte maga köré, kikkel keményen munkálkodott. Szerette volna felkarolni az ifjakat és az öregek vágyait is szem előtt tartotta. Az összefogásnak és erőfeszítéseknek meg lett az eredménye: Dél nagy háborúját felelevenítő mutatványa után hamarosan előrukkolt egy közel tíz esztendős kérés teljesítésével. A siker nem maradt el, ha arra gondolok hogy a bemutatón mennyien vettek részt még most is beleborzongok. Ez a létszám azóta pedig csak növekszik, nap mint nap visszatérők vagy újak csatlakoznak a harcokhoz. A résztvevők névsora ITT tekinthető meg, a számok magukért beszélnek.
A harcmezőkön új hősök léptek színre, megjelenésükkel elkezdték átformálni a világot. 
A háttérben munkálkodó csapat most sem pihen: újabb nagy dobásra készül. Hogy mire? Fogadalmat tettem, hogy még nem árulom el. Az eddig kihirdetett dolgok remélhetőleg mindenkihez eljutottak már, de ez még kevés lehet. Pont ezért vagyok most úton, felkeresem azt a személyt aki képes a szellemek jóindulatából megjósolni a jövőt. Remélem nem kérek tőle sokat és nem kér túl nagy árat azért, hogy jóslatot kérjen szellemeitől az elkövetkezendő esztendőre, amit elmondhatok majd mindenkinek. Csak azt a csörgős botját ne zörgetné az arcom előtt mindig. Értetek bevállalom…
Apostol